Communio, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1-2. szám - Eucharisztia - Henrici, Peter - Török József (ford.): Eucharisztia és ekkléziológia a modern gondolkodás tükrében
10 Peter Henrid 3.2. Blondei ekkléziológiája kevésbé közvetlen, mint az Eucharisztiával kapcsolatos gondolatai. Mégis, a vinculum substantiale hipotézisével való első találkozásától kezdve megsejteti annak ekkléziológiai dimenzióját, vagyis: „a lelkek (esprits) reális uniója egy testet formálva, mint egy »új szubsztanciát«, mint egységesebb összetételt, szubsztanciálisabbat, ami az általa uralt elemeket magasabb egységre emeli: unum corpus multi sumus.8 Ezzel a páli idézettel Blondel 1930-ban pecsételte meg első, ekkléziológiai intuició- ját. Időközben még két sajátos szempontot fejlesztett ki. Egyrészt Blondel szünet nélkül hangsúlyozza, hogy az emberi cselekvés nem fejeződik be a „litterális gyakorlatban”, vagyis dogmák és parancsok által szabályozott gyakorlatban, amelynek részét alkotja a szentségi gyakorlat. Másrészt ezt a „litterális gyakorlatot” ügy mutatja be, mint a Hagyomány létrehozóját, és ezt a Hagyományt mint a modernizmus kiúttalanságából való szabadulásként értelmezi. A Hagyomány szerinte lehetővé teszi, hogy „lelkek sokasága térben és időben részesüljön az önmagával mindig azonos igazságban, amely mindig aktuális, régi és új, törések nélküli, kifogyhatatlan, soha nincs leszálló ágban.”9 A vinculum substantiale által ihletett ekkléziológia mindenek előtt az egység ekkléziológiája, az egységé, amely a látható Egyház határait túlhaladja. Blondel ennek kifejezésére a láthatatlan Egyház kantiánus szókincséhez fordul segítségért: „Mily sokat kell gondolkodni a láthatatlan Egyházról, hogy az ember megértse és megízlelje a látható Egyház szépségét és igazságát. Mennyire fontos pontosan megjelölni e város «övezeteit», melyeket nem látunk, hogy még több lelket vezethessünk be annak megszentelt falai közé, amelyet látunk!” - írta 1894-ben naplója lapjain.10 A keresztény üdvösségnek a látható Egyházon kívülre terjedése, ez az optimizmus az ő eucharisztikus filozófiájának a gyümölcse. Végeredményben, ha az eucharisztikus Krisztus az, aki megalapozza az egész világ fönnállását és garantálja tapasztalatunk igazságát, fölemelvén „az anyagot nem csupán a szimbólum, hanem a természetfölötti valóság rangjára”, az Egyház, amely egész életét ettől a kozmikus Eucharisztiától kapja, hogyan gondolhatná, hogy üdvözítő közvetítésének hatékonysága nem terjed ki az egész világra? 8 Maurice Blondel, Une énigme historique. Le „Vinculum substantiale d’aprés Leibniz et l’ébau- che d’un realisme superieur, Paris, Beaucl 1930, pp. VII—VIII. 9 Op. Cit., p. 118. 10 Maurice Bondel, Camets Intimes (1881-1894), Paris, Editions du 1961, pp. 531 s.
