Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Rosner Zsolt: Élő Egyház-kép?
Élő Egyház-kép? 161 gyakorolja, legföljebb alkalmanként. Mégis: értékrendjében ragaszkodik a hagyományosan katolikusnak tartott értékekhez, többgyermekes családban gondolkodik, a családi kapcsolatok, az ünnepek megtartása, a tisztességes, dolgos életvitel hangsúlyos a gondolkodásában. Ha nem ütközik különösebb nehézségbe, szívesen adja gyermekét katolikus közoktatási intézményekbe, és/vagy hittanra járatja. Alapvetően azonban hidegen hagyja a mindennapi megélt kereszténységre való meghívás, mert életét nem határozza meg személyes találkozás Krisztussal, és az Egyház számára is elsősorban néhány furcsamód elkötelezett krisztushívő által működtetett, átláthatatlan és idejétmúlt intézményrendszer. Noha az ilyen katolikus családoknak a nevelésében nagy lehetőségek rejlenek, talán ők azok, akik leginkább fogékonyak az intézményt elutasító hangzatos jelszavakra (úgy, mint „Krisztus igen, Egyház nem” stb.). A megkereszteltek harmadik csoportját azok a keresztények alkotják, akik személyes Krisztus- és Egyház-tapasztalat alapján élik mindennapjaikat a helyi részegyház közösségében. Ők egy elenyésző kisebbséget alkotnak az Egyház papírforma szerinti közösségén belül, valójában azonban rájuk épül az Egyház minden egyes intézménye, éppen ezért bár a lelkipásztorkodás során ők csupán egy kiemelt csoport a többi között, mégis az Egyház arculatát tekintve meghatározó a szerepük. Ezen szerep indokolja, hogy vizsgálódásunkban alaposan szemügyre vegyük ennek az elkötelezett kisebbségnek a vallási életét. VALLÁSI ÉLETÜNK SZÍNTEREI Életünk színterei - család, otthon, iskola, munkahely, társadalmi élet, szórakozás - nagyjából megegyeznek másokéval, függetlenül az életminőség társadalmi-vagyoni helyzet adta különbségeitől. A krisztushívők fent említett első két csoportja életük színtereit tekintve abban különbözik az általunk vizsgálandó harmadik csoporttól, hogy életüknek csak egy kis hányadátjárja át az Isten-kapcsolat, idejük legnagyobb része úgy telik otthon, munkahelyen, iskolában, hogy nem hozzák kapcsolatba a történéseket Krisztussal és Egyházával. Életük színterei csupán csekély mértékben vallási színterek. Azok az elkötelezett krisztushívők azonban, akik életük minden területén a Szentháromságos Egy Isten önmagát önzetlenül odaajándékozó életét élik és adják tovább, akármit tesznek, éreznek, Istennel találkoznak, ezáltal életük minden területe vallási színezetet nyer. A keresztény jó hír éppen abban áll, hogy életünk minden területén megjelenik ugyanaz a rajtunk kívül
