Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ratzinger, Joseph - Rokay Zoltán (ford.): Hit és jövő: hogyan fog kinézni az Egyház a 2000. évben?
Joseph Ratzinger Hit és jövő Hogyan fog kinézni az Egyház a 2000. évben? A teológus nem jós, nem is futurológus, aki a jelen tapasztalati tényezőiből számításokat tehet a jövőre nézve. Tevékenysége messzemenően kivonja magát a kiszámíthatóság alól; így csak jelentéktelen részben lehetne a futurológia tárgya, ami ugyancsak nem jóslás, hanem a kutató arra törekvése, hogy megállapítsa a kiszámíthatót és nyitva hagyja a lehetőséget a kiszámíthatatlanra. Mivel a hit és az Egyház az ember azon mélységeibe hatolnak, amelyekből az alkotó új, a váratlan és a meg nem tervezett lép elő, így az Egyház jövője a futurológia korában is rejtve marad. Ki tudta volna XII. Piusz halálakor a II. Vatikáni Zsinatot vagy éppen a zsinat utáni fejleményeket megjövendölni? Vagy ki merte volna az I. Vatikáni Zsinatot megjövendölni, midőn a fiatal francia köztársaság csapatai elhurcolták VI. Piuszt, és ő 1799- ben mint fogoly halt meg Valence-ban? Már három évvel megelőzően ezt írta a francia köztársaság egyik vezető politikusa: „Ezt a bálványképet megsemmisítjük ... így akarja a szabadság és a filozófia ... Kívánságos, hogy VI. Piusz még két évig éljen, hogy a filozófiának legyen ideje befejeznie művét, és hogy Európa utód nélkül hagyja Lámáját.”1 Úgy tűnik, hogy amennyiben halotti beszédeket tartottak a pápaság felett, azt véglegesen eltöröltnek kellett tekinteni. Legyünk tehát óvatosak a prognózisokkal. Mindmáig érvényes Szent Ágoston szava, miszerint az ember mélység, és ami ebből a mélységből felemelkedik, azt senki sem tudja előre látni. Aki hiszi, hogy az Egyházat nem csak az embernek nevezett mélység határozza meg, hanem Isten sokkal nagyobb, végtelen mélységéig ér, annak lesz 1 1 Idézve F. X. Seppelt-G. Schwaiger, Geschichte der Päpste, München 1964, 364 skk. Vö. L. G. Rogier-G. de Bertier de Sawigny, Geschichte der Kirche, IV, Einsiedeln 1966,177 skk. G. de Bertier de Sawigny összefoglalva azt mondja a felvilágosodás korszakának végén uralkodó helyzetről: „Röviden szólva: amennyiben a XIX. század elején a kereszténységnek még volt némi esélye a túlélésre, úgy az nyilvánvalóan inkább a reformációból származó egyházak oldalán volt, mint a főre és tagokra darabolt Katolikus Egyházén” (181).
