Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Puskás Attila: Jézus üdvözítő halála
Jézus üdvözítő halála 87 halálát. Isten uralmának és saját személyének a sorsa most is elválaszthatatlanul összefonódik. Némi súlypontváltozás érzékelhető. Ha korábban többnyire Isten országát kinyilatkoztatva közvetett módon nyilatkoztatta ki önmagát, akkor most közvetlenül önmagáról és sorsáról beszélve szól Isten országáról. Ebben az új údvtörténeti és drámai helyzetben Jézus önmagáról és Isten uralmának sorsáról korábbi működése során nem használt kategóriákkal nyilatkozik. A szövetség véréről beszél, mely sokakért kiontatik. így nyilvánítja ki, hogy Isten nem vonja vissza szövetségét népével, nem adja át az ítéletre, hanem Jézus halála által megújítja és beteljesíti azt a szövetséget, melyet a Sínai-hegynél Izraellel kötött. Jézus halálában odaadja önmagát Isten népének életéért, újjáalkotásáért, Jézus halála megszabadítja az Isten uralmát visszautasító Izraelt bűnétől. Jézus halála engesztelés az Isten uralmát visszautasító bűnösökért, a szövetség megújító megkötése és Isten népének megújítása. A korábbi működése során nem használt, de most az új helyzetben alkalmazott kategóriákat Jézus az Ószövetségből veszi és szuverén módon alkalmazza magára. Az életét sokakért engesztelő áldozatul odaadó és a sokak vétkét hordozó szenvedő szolga alakjával - az izajási hely (íz 53) egyedülálló olvasatával - értelmezi halálának údvösségszerző mivoltát. Halálának új szövetséget kötő, illetve a sínai szövetséget megújító hatását azzal jelzi, hogy a Kiv 24-re utalva a „szövetség véréről”, a jeremiási jövendölésből (Jer 31) merítve „új szövetségről” beszél. Mindkettő összefügg a bűnök bocsánatának gondolatával, hiszen amint már említettük - a sínai „szövetség vérét” engesztelő hatásúnak tartották Jézus korában, a jeremiási jövőbeli „új szövetség” pedig magában foglalta a bűnök megbocsátását is (Jer 31,34; vö. Ez 36,25). Jézus engesztelő és új szövetséget kötő haláláról szólva tehát nem visszavonta korábbi örömhírét, hanem kinyilatkoztatta annak mélységét. Isten országát hirdetve Jézus Isten jóságát és irgalmát nyilvánította ki. A halála előtti döntő órában, szavakkal és jelekkel e jóság és irgalom radikalitását nyilatkoztatja ki: mindennek dacára Isten tartja magát az Izraellel kötött szövetséghez, e szövetséget megújítja, népének - ebben a drámai helyzetben is, amikor Izrael hivatalosan visszautasítja Isten Jézus által kinyilvánított közösségét - bűnbocsánatot és életet ajándékoz.37 Az istenuralom jézusi meghirdetéséhez lényegileg hozzátartozott Isten búnbocsánatának és a kiengesztelődésnek az örömhíre, melyet Jézus szavaival és a nyilvános bűnösökkel közösséget vállaló magatartásával rendre ki37 Gerhard Lohfink, Braucht Gott die Kirche?, 244.
