Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Puskás Attila: Jézus üdvözítő halála
Jézus üdvözítő halála 81 írásos formában arra utal, hogy Jézus önátadásában az Atya szándéka valósul meg, Jézus önátadásában ő is adja Fiát az ember üdvösségéért. Az utolsó vacsorán a kehely körbeadása Jézus értelmező szavainak kíséretében valószínűleg a húsvéti lakoma főétkezésének a végén történt, az ún. „áldás kelyhe” (vagy harmadik kehely) gyanánt. Amint a főétkezés elején szétosztott kenyérnek, úgy a vacsora végén nyújtott pohár bornak is Jézus új értelmet ad. A márki szövegváltozat (Mk 14,24) szerint Jézus ezt mondja: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.” Máté is ugyanezt a kijelentést hozza ezzel a kiegészítéssel: „.. .kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28).28 A héber gondolkodás szerint amint a test, úgy a vér sem pusztán egy része az embernek, hanem az élet hordozójaként jelenti magát az életet és az egész embert. A vér említése tehát párhuzamban áll a testtel, de ki is egészíti annak jelentését, amennyiben már önmagában utal Jézus elközelgő szenvedésére és halálára. Jézus a bort is önmagával azonosítja, de amennyiben itt (majd) kiontott véréről beszél, annyiban kifejezetten az erőszakos halálnak önmagát kiszolgáltatásáról is szól. A Jézus által nyújtott kehely a halálra önmagát odaadó Jézussal való közösségbe von be. A márki és mátéi hagyományban a szövetségkötés és az engesztelő (búnbocsánatot eszközlő) halál gondolata együtt jelenik meg a kelyhet értelmező szavakban. A „szövetség vére” a Kiv 24,8-ra utal. Ezen az ószövetségi helyen arról van szó, hogy miután Izrael elkötelezte magát Jahve törvénye mellett, Mózes az áldozati állat vérének felét az oltárra önti, a másik felével pedig meghinti a népet ezt mondván: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján.” Közvetlenül ez után Mózes a nép vezetőivel felmegy a Sínai-hegyre, ahol lakomát tartanak (Kiv 24,11). Az utolsó vacsorán a „szövetség vérének” említése azt jelzi, hogy Jézus halálának köszönhetően - még ha maga a jelző hiányzik is a szövegben - új szövetség megkötése történik. Jézus vére tipológiai ellentéte és felúlmúlása a korábbi szövetség vérének. Ha a korábbi szövetség vérének fogságból szabadító erőt tulajdonítottak (vö. Zak 9,11: „e szövetség vérének köszönhetően”), akkor Jézus szövetségének a vére valóban megváltást és üdvösséget ajándékoz. Jézus halálra adott élete új szövetséget létesít. E szövetség új népének magja, csírája, alapja, 28 A márki és a mátéi szövegek értelmezése során elsősorban Joachim Gnilkát követjük. Uö, Marco, Assisi 1987, 776 köv. (A mű eredeti címe: Das Evangelium nach Markus, Neukirchen 1978); A Názáreti Jézus. Üzenet és történelem, Budapest 2001, 337 köv. (a mű eredeti címe: Jesus von Na- zaret. Botschaft und Geschichte, Freiburg-Basel-Wien 1991); Das Matthäus-Evangelium, 2. Teil, Freiburg-Basel-Wien 1992, 399 köv. Vö. Rózsa Huba-GAL Ferenc, Jézus kereszthalála és feltámadása, 36 k. és 108 k.
