Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Puskás Attila: Jézus üdvözítő halála
Jézus üdvözítő halála 79 szenvedő szolga, mint Messiás csak a választott nép tagjaiért végez közbenjárást és a többi népekre, Izrael ellenségeire helyezi a bűn adósságát, az el- ítéltetést, s az Izraelért való engesztelés szenvedését. A messiási közbenjáró és az engesztelő, mások bűnterhét hordozó itt nem ugyanaz a személy. Ezzel szemben az íz 53-ban szereplő szenvedő szolga és Jézus egyszerre közbenjáró - s nemcsak a választott népért, hanem mindenkiért -, az ellenségeinek gonoszságát elhordozó, elviselő és nekik megbocsátó. (c) J. Blank azt javasolja, hogy az utolsó vacsora kehelyszavait, melyek az engesztelő halálra utalnak, a Jóm Kippur (Lev 16) engesztelő áldozati cselekménye felől értelmezzük. Ezen olvasat szerint Jézus a jeruzsálemi templom nagy engesztelő napja helyett, mely nem adott tényleges bűnbocsánatot és kiengesztelődést, saját halálát fogja fel úgy, mint a valódi nagy engeszte- lést és bűnbocsánat közvetítést, mely kiterjed a Jézust elutasító egész Izraelre.24 Theissen és Merz ugyancsak Jézusnak a templomi kultusszal szembeni kritikus magatartásának fényében értelmezik az utolsó vacsorán elhangzott szavait. Ezen olvasat szerint Jézus a jeruzsálemi templom kultuszával kapcsolatos alapvető kritikája miatt a húsvéti bárány templomi leölésén nem vett részt, ahogy az előírt tisztulási szertartásokon sem, sőt ez igaz volt az apostolokra is. Jézus továbbá kétségbe vonta az áldozati kultusz engesztelő erejét. A templomi kultusszal szemben, ahelyett, annak igazi alternatívájaként - ezen értelmezés szerint - Jézus az utolsó vacsorán üj kultuszt alapított az Isten országa végleges eljöveteléig tartó időre. A kehelyszavakban megjelenő „szövetség”, illetve „új szövetség” kifejezés ezt a Jézus által alapított új kultuszt, az Eucharisztia ünneplését jelentené.25 Még ha nem is fogadjuk el e szerzők utolsóvacsora-interpretációját a maga egészében, az bizonyos, hogy jogosan hívják fel a figyelmet arra, hogy Jézus utolsó pászkájának sajátos mondatai és gesztusai a templomi kultusszal szembeni kritikai magatartásának összefüggésébe illeszkednek, s így a bűnbocsánatra, a szövetségre, ill. az engesztelésre utaló szavak jézusi eredetét nagyon is jól kézenfekvővé teszik. 4 J. Blank, Weisst du, was Versöhnung heisst?, in: Sühne und Versöhnung, 1986, 78. Blank szerint az íz 53 és a Lev 16 szövegében a bűnért való vagy engesztelő áldozat, valamint a bűnbak közös motívum. 25 Gerd THEissEN-Anette Merz, Der historische Jesus, 359-388. A szerzők szerint az utolsó vacsorái lábmosás a templomhoz fűződő húsvét előtt kötelezően előírt tisztulási rítusokat helyettesíti, így szintén kultuszkritikai és helyettesítői szerepe van.
