Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
58 Christine Mohrmann Divi divaeque, qui maria terrasque colitis, Vos precor quaesoque, úti... Istenek és istennők, akik a tengereket és földeket lakjátok, hozzátok is könyörgök (Fordította Kiss Ferencné) Vagy szintén Titus Liviustól (5,21,3): Te simul, luno regina, quae nunc Veios colis: precor ut... Hozzád is könyörgök, Juno királynő, aki most még Veiit oltalmazod. (Fordította Kiss Ferencné) Egyébként ez a felépítés rendkívül elterjedt. Elég az Iliász első énekében Khrűszész pap imádságára gondolni (A 451): S Khrűszész fennhangon, kezeit fölemelve könyörgött (Fordította Devecseri Gábor) A könyörgések szókincsének hieratikus, rendkívül józan, sőt behatárolt karakterét hangsúlyozza a hagyományos quaesumus dignari, a kuriális stílus, a mereri körülírással, a preces megszokott használatával, ami ünnepélyesebb az oratio szónál, jóllehet ez utóbbi a keresztény közösségek köznyelvében használatos volt. Az ünnepélyes jelleg megmutatkozik a kölcsönzések majdnem teljes hiányában: a Soeur Haessly által tanulmányozott valamennyi vasárnapi collecta-könyörgésben mindössze három szó tekinthető kölcsön- zöttnek idegen eredete folytán: diaholicus, ecclesia és paschalia. Ez a purizmus a római hivatalos dokumentumok stílusának öröksége és a szónoki stílusé, ezek mindig kerülték a kölcsönzéseket, az idegen szavakat.41 Egyébként a mértéktartó józan hangvételű, szűkszavú könyörgésekben számos irodalmi finomság, ötletesség található. Ez megmutatkozik a körmondat részeinek tökéletes összehangoltságában, s főként az alkalmazott cursus rythmicusok- ban, melyek jól kiemelik a szövegegység struktúrájának egyensúlyát. 41 Lásd J. Marouzeau, Quelques aspects de la formation du latin littéraire, Paris 1949, 135 skk.; Mohrmann, Vigiliae Christianae, 4 (1950) 193 skk.
