Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
54 Christine Mohrmann mos szerzőségét, amit későbbi közzétevői, Dom Martianay és Vallarsi átvettek. Dom G. Morin háromrészes tanulmányában, számomra meggyőző módon bebizonyította az érdekes levél hitelességét, ami 384-ben kelt.35 Ez a levél értékes adalékokat őrzött meg a húsvéti gyertya megáldása kapcsán, amint azt Dom Morin összegezte a Revue Benedictine 1891-es évfolyamának 8. számában a 26. oldaltól kezdve. Számunkra nemcsak az érdekes, hogy Szent Jeromos szerint az áldás témája hagyományos és rögzített formában lett kibontva, hanem ebben a liturgikus szövegben a Vergiliustól történt kölcsönzések is többé-kevésbé kötelezőek voltak. Még érdekesebb, ahogyan Szent Jeromos bírálja ennek a hagyományos imádságnak a formáját. Itt következnek Dorn Morinnek a kritikai kiadáshoz írt legfontosabb mondatai: Praeterea Virgilii totus Georgicorum liber profertur in medium... Séd cum haec audieris siue legeris, laudabis oratoris eloquentiam; et ut breuiter signem, puto te Quintiliani controuersiae recordari, in qua pauper causatur dolens ob interitum apum,flores ab impotentissimo diuite uenenatos. Esto haec iucunda sint, et aurem composito pede mulceant, quid ad diaconum, quid ad ecclesiae sacramenta, quid ad tempus Paschae quo agnus occiditur, cum accinctis lumbis carries cum ossibus deuorantur, cum tacente episcopo et presbyteris in plebeium quodammodo cultum redactis leuita loquitur, docetque quod paene non didicit, et festiuissimo praedi- cans tempore, toto dehinc anno iustitium uocis eius indicitur? (10-20). Ez sok mindenben eligazít. Szent Jeromos szerint a profán költőtől vett kölcsönzések, klasszikus fordulatok kevésbé felelnek meg a körülményeknek: ez az imádság-forma nem illik a húsvéti éjszaka ünnepéhez. De még ezen is túltesz: nehéz dolog a viasz dicsérete, hiszen a Szentírásban a viasz nem játszik semmilyen szerepet. Lege Pentateuchum, Instrumentum percurre Vetus: nusquam in Dei sacrificiis mella, nusquam cerae usum, séd lucernarum lu- mina et oleofotos uidebis igniculos. Quid causer de Veteri Testamento? Nouos percurre líbros... Numquid alicubi cereus? (23-28). Nemcsak Szent Jeromos bírálja a liturgikus szöveg dúsítását vergiliusi elemekkel és retorikai fogásokkal, hanem nehézségként jelzi az imádsághoz méltó fogalmazásokból a témához alkalmas biblikus szövegek hiányát. Jeromos számára a keresztény imádság karaktere kizárja a profán költészetből vett kölcsönzéseket és kötelező vonás a bibliai utalások és idézetek megléte. Ami a Vergiliustól történt átvétellel szembeni ellenvetést illeti, a liturgikus stílus véleménye később ugyanilyen fenntartásokat fogalmazott meg. A X. században a mainzi Ponti- ficale Exultet-szövegéből hiányzik a méhek dicsérete; s amikor a XIII. szá35 Revue Benedictine 8 (1891), 20 skk.; 9 (1892) 392 skk.; Bull. D’anc. Litt, et d’arch. ehret., 1913, 52 skk.
