Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Mohrmann, Christine - Török József (ford.): A liturgikus latin nyelv
A liturgikus latin nyelv 43 szerzőknél is, mint például Loc. In Hept., 1,92: est talis locutio et apud aucto- res saeculares. Ám leggyakrabban megállapítja, hogy tipikusan bibliai fordulattal van dolgunk: et colligebant eas acervos acervos: haec repetitio multitudi- nem acervorum significat, et scripturis est familiáris (ibid., 2,41); vagy ibid. 2,128: et nunc sine me et iratus ira: quomodo morte morietur: amat ita loqiui scriptura; ibid, 1,75: ne quando noluerit mulier ire mecum: mulierem feminam appellare proprium est illius linguae. Szent Ágoston elismerte a biblikus nyelv és stílus létezését, amely igen különbözött a művelt emberek közös nyelvétől is, de a keresztények által használt nyelvtől is. Ám ő ezt a biblikus idiómát, melyet elfogad, nem bírálja, amint azt Lactantius tette. Már Szent Ágoston előtt, Poitiers-i Szent Hilarius megfogalmazta azt a gondolatot, hogy az isteniekkel való érintkezés, a Szentírással fenntartott kapcsolat sajátos, nemes nyelvi formát igényel, ami eltér a köznapi nyelvezettől. Szent Hilariusnál lehet a hieratikus nyelv létezésének első tudatosulására rábukkanni. A De Trinitate című művében (1,3,8) azt kéri Istentől, hogy adja meg neki - a verborum significationem, intelligentiae lumen mellett - a dictorum honorem. Ez olyan imádság, amit Lactantius is elmondhatott volna. Hilarius a Tractatus in Psalmos (13,1) megfelelő helyén azt írja, hogy a szerzőnek, aki a Szentírást magyarázza, aki Isten üzenetét értelmezi, kell tudni eltávolodni a mindennapok nyelvétől és óvakodnia kell a közönséges nyelvhasználattól: non enim secundum sermonis nostri usum, promiscuam in his esse oportet facilitatem; séd loquentibus nobis ea quae didicimus et legimus, per sollicitudinem sermocinandi honor est reddendus auctori. Majd alább: sumus enim quoddam sancti Spiritus orgánum, per quod vocis varietas, et doctrinae di- versitas audienda est. Vigilandum et curandum est, ut nihil humile dicamus. Szent Hilarius szemében az igehirdetés, főként a Szentírás értelmezése „kenetteljes” nyelvezetet igényel, ami az általános használattól különbözik: hieratikus nyelvet. Szent Hilarius ezt újra elmondja egy, a mindennapi életből vett példa segítségével. Ha valaki Isten igéjét magyarázza, olyan, mint valamely király hírvivője, aki rendkívül alázatos hangon fejezi ki magát, hiszen ő a király nevében beszél: et exemplum nobis caelestis doctrinae praestat humani officii consuetudo. Si enim quis verba regis interpretans, et praecepta eius in aurem populi deducens, curat díligenter et caute per officii reverentiam regis satisfacere dignitati, ut cum honore ac religione omnia et relegantur et audiantur: quanto magis convenit Dei eloquia ad cognitionem humánom retractantes, dignos nos hoc officio praestare? (ibid.) Itt találkozunk azzal a nagyon elterjedt jelenséggel, ami nagyon mély emberi érzésnek felel meg: mindenütt, ahol az ember az istenivel érintkezik, nyelvezete eltávolodik a közönséges beszédtől, úgymond nyelvezete meg-
