Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
38 Jean-Francois Thomas Ezért nem semleges a liturgikus nyelv, szókincs, szimbólumrendszer, építészet, ének-zene, képzőművészet, az imádság iránya, a csend alkalmazása tárgyában semmi. Ennek az írásnak nem célja, hogy bemutassa Joseph Ratzinger és Louis Bouyer fejtegetéseit a valóban szakrális celebráció speciális és keservesen nehéz problémáival kapcsolatban. Számos, e tárgyú írásuk hozzáférhető. Lényeges elem a celebráció iránya, a liturgikus ima-irány, mindig Isten jelenléte felé fordulva. Az oltár irányultsága még a használt nyelvnél is jobban kifejezi a mögöttes teológiát. Nem meglepő, hogy a nagy liturgiatörténész, Klaus Gamber művéhez (Az Úr felé fordulva - Tournés vers le Seigneur!) Ratzinger bíboros írt előszót, utószót pedig Louis Bouyer.61 Bouyert ihlette Gamber, hogy több művet is írjon e témakörből, például a Liturgia és építészet (Architecture et liturgie) címűt.62 Mindebben Ratzinger- nek is része van. Louis Bouyer és Joseph Ratzinger Franciaországban, illetve Németországban csatlakoztak ugyan a liturgikus mozgalomhoz, ám lelkesültségük hamar alábbszállt, majd a meghozott reformok és azok végrehajtása lesújtóan hatottak rájuk. Mindketten hamar szót emeltek a bizottságok és „speciális” központok munkájának köszönhető túlkapások ellen. Ők voltak az elsők, akik olyan liturgikus mozgalom után kiáltottak, amely képes helyesbíteni a liturgikus mozgalom tévedéseit. Ratzinger bíboros bevallja, hogy már jóval a zsinat előtt fenntartással viseltetett a liturgikus reform bizonyos személyiségeinek historicizmusával és racionalizmusával szemben. A zsinati liturgikus dokumentum tartalmával egyetértve - Frings bíboros teológiai szakértője volt - meglepődött azon a gyors fordulaton, amit a zsinat után a liturgia elszenvedett a hirtelen újítások következtében, és ez komolyan nyugtalanította: „Előre láttam a liturgikus mozgalom negatív hatásait, amelyek nyíltan jelentkeztek és egyenesen a liturgia önpusztításához vezettek.”63 A liturgia mai állapotában - ami nem visszafordíthatatlan - kétségtelenül a szeretet és a remény eltűnésének leglátványosabb jele az, ami a mai világot és közvetetten az Egyházat is sújtja. Szent Pál beszél a világ szomorúságáról, amely a halálba visz.64 A sivatagi atyák küzdöttek az acedia - restség ellen, ami a szívet marcangolja, és Szent Tamás beszél metafizikai érzéketlenségről, ami kevésbé vágytalanság, mint a jó és a szép megvetése. Az Angyali 61 . I. m. 62 I. m. és még Le rite et l’homme. Sacralité naturelle et liturgie, Cert, Paris 1962. Lásd Joseph Ratzinger, L’esprit de la liturgie és Klaus Gamber a két idézett művében. 63 Ma vie. Souvenirs 1927-1977, Fayard, Paris 1998, 68. Magyarul: Életutam. XVI. Benedek pápa önéletírása. Szent István Társulat, Bp. 2005. Fordította Egleszné Sarbak Zsófia. 64 2Kor 7,10.
