Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
34 Jean-Francois Thomas zetéig - húsvéti kifejezéssel élve - , akkor a kultusz elsődleges célja nem Jézus Krisztus Istene, hanem azok „mi”-je, akik celebrálnak, kezdve a pap „én”-jével.42 Az ilyen liturgiában az imádásnak és az áldozatnak többé semmi értelme: „Arról van szó, hogy a résztvevők kölcsönösen meggyőződnek egymás iránti elkötelezettségükről s kimozdulnak elszigeteltségükből, amelybe a modern egzisztencia az egyént bezárja. A szabadság, az öröm, a megbocsátás érzelmeinek táplálása történik, az ártalmas elítélése és cselekvésre buzdítás. Ezért a közösségre hárul saját liturgiájának megteremtése, nem pedig azt átvenni érthetetlenné vált hagyományokból; a közösség önmagát képviseli és ünnepli.”43 Az ilyesféle cselekvésmód ellentétben áll a liturgiának azzal a koncepciójával, amit Romano Guardini a művészetté vált életként tart számon.44 Ugyanez a szellem vezette Louis Bouyert 1943-tól, vagyis rögtön áttérése utántól, egy évvel a katolikus pappá szentelése előtt, híres levelében, amit Pie Duployé O.P. atyához intézett a Centre de pastoral liturgique alapításakor.45 Hármas kívánságot fogalmaz meg: a liturgia megértését művelni, a liturgiába új életet lehelő történelmi magyarázatot adni, ami nem unalmas, archeologizáló; és végül hozzáférhetővé tenni mindenki számára azt a lelkiséget, amely belőle árad. Úgy tűnik, ez a hármas cél elérése elmaradt az egyházi tekintély válságba kerülte miatt, amikor a liturgikus reform még folyamatban volt, és amikor a liturgiát olyan elemek sajátították ki, amelyek elsődleges célja saját agendójuk terjesztése volt, nem pedig az, hogy a hit századai által hagyományozott művészi alkotás visszanyerje eredeti ragyogását. Louis Bouyer szomorúan állapítja majd meg az évek múlásával: „a katolikus liturgiát feldúlták azzal az ürüggyel, hogy a szekularizált tömegek többé nem tudják elfogadni.”46 42 A krisztológiáról lásd Joseph Ratzinger, Introduction to Christianity, Herder and Herder, New York 1969, 280. 43 Uo. 49. Ratzinger bíboros La Celebration de lafoi c. könyvében írja: „Létezik még latin rítus? Ennek a hívek már alig vannak tudatában. Legtöbbjük számára a liturgia inkább valami olyasféleként jelentkezik, amelyet minden közösség elrendezhet.” 44 Lásd: A liturgia szelleme, i. m. 45 Lásd: Le Metier de théologien függelékében, 273-285. Louis Bouyer, amint köztudott, szakított ezzel a csoporttal, amikor az öncélú változtatás ideológiája eluralkodott a csoport tagjain, és azok a hagyományhoz való kötődést elvetették. 46 Religieux et clercs contre Dieu, Aubier, Paris 1975, 12. A liturgikus mozgalom egyik francia vezéregyénisége, Joseph Gélineau SJ nem habozott leírni ekkor a következőket: „Kétértelműség nélkül ki kell mondani: a római rítus úgy, amint mi ismertük, nem létezik többé. Le lett rombolva” (II a été détruit). És még: „A liturgia permanens műhely”. (Demain la liturgíe, Paris 1975, 9-10.).
