Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Thomas, Jean-François - Török József (ford.): Megjegyzések Louis Bouyernál és Joseph Ratzingernél a sacrum és a liturgia kapcsán
28 Jean-Francois Thomas látványosság, amelynek szüksége lenne zseniális rendezőkre vagy tehetséges színészekre. A liturgia nem »szimpatikus« meglepetések, megragadó »telitalálatok« sorozata, hanem ünnepélyes ismétléseké. Nem az aktuálisat kell kifejeznie és a múlékonyt, hanem a Sacrum misztériumát.”12 Mivel a természetes keresztény sacrum nyelvezete képes volt addig soha ki nem mondottakat kimondani, ezt nem lehet önkényesen vagy divatáramlatoknak behódolva megváltoztatni, különben az isteni misztérium megértése és az emberrel való kapcsolata szenved kárt. Bouyer és Ratzinger nem hisznek a Bultmann által ajánlott demitologizálás jótékony hatásában. Az isteni ige, amelyet csak emberi módon lehet kifejezni, széttöri a mítoszt (amelynek hasznossága vitathatatlan, hiszen ennek révén őrződött meg az ember szívében a nosztalgia aziránt, amit bukásakor elveszített) és radikális módon újjáalkotja.13 A Kinyilatkoztatás ugyanazokat a szavakat használja, mégis valami gyökeresen újat hoz a felszínre, amint a nagy költő képes inspirált képeket fakasztani a szürke hétköznapok során használt szavak segítségével. A keresztény rítusok és szimbólumok visszavételezik az előzményeket, ám ekkor már a valóság teljességétől átjártak. A mítosz hamis lehet a valóságról adott értelmezésében, de a szimbólumok, melyeket használ, megmaradnak. Az emberi gondolkodás nemcsak racionális, hanem szimbolikus is.14 Bouyer megjegyzi, hogy az egyházatyák a szimbolikus gondolkodásból sokat merítettek. Ez utóbbit Hugo Rahner theologia nautica15 névvel illette, tudniillik a homéroszi eposzok-költemények szimbólumainak keresztény asszimilációja ment végbe. A maga során Louis Bouyer kereste a mítoszokban azokat az elemeket, amelyek keresztény magyarázattal értelmezhetők.16 Számára ez lényegi feltétele annak, hogy elkerülhető legyen az ember meg- hasonlása Isten és a bűn között. A bűnt tagadni annyit jelent, hogy magunkat a Rossz veszélyének kitesszük, mintha az nem létezne, és önmagát istenítve az ember azzal szövetkezik, amint ez a kommunizmus és a nácizmus esetében történt: „Az ember csak a szimbólumok világában tud élni, mert ez a kozmoszban fölfakadt lelki létének alaphelyzete. Ha megtagadnánk tőle 2 Entretien sur la fői, avec Vittorio Messori, Fayard, Paris 1985, 150. Magyarul megjelent Beszélgetés a hitről elmen, Vigilia, Budapest 1988. 3 Lásd nevezetesen Mircea Eliade, Aspects du mythe, Gallimard, Paris 1963 és Le sacré et le profane, Gallimard, Paris 1963; Rudolf Ottó, Le sacré, Payot, Paris 2001. Magyarul A szent. Az isteni eszméjében rejlő irracionális és viszonya a racionálishoz, Osiris, Budapest 2001. 14 Lásd Whitehead nézetét e tárgyban. 15 Mythesgrecs et mystére chrétien. 16 Innen származik szenvedélye a Grál-legenda iránt és barátsága J. R. R. Tolkiennel, A gyűrűk ura c. regény szerzőjével. Pocket, Paris 1973, 3 kötet. Magyarul is olvasható.
