Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Van Reeth, Jan M. F. - Török József (ford.): A Korán új olvasatai - A muszlim teológia és a vallásközi kapcsolatok új feladatai

204

Jan M. F. Van Reeth

tát; következésképpen lehetetlen továbbra is azt vallani, hogy a Korán szóról szóra azonos az örök Koránnal, ami az örökkévalóságban létezik és ami (aki!) egy Allahhal. Az összekötő szövegek, melyeket a redaktorok illesztettek be, isteni eredetűek lennének? Hogyan lehetne az arab nyelv tökéletes és préegzisztens, amikor tele van szirizmussal, hebraizmussal, perzsa, görög sőt latin szavakkal a különböző kultúrákból, melyekkel Mohamed kapcsolatba került? Istennek segítségül kellett volna hívnia idegen kifejezéseket „nyelvezetének” hiányosságai miatt? Egyébként a szöveg jellege különbözik attól, amire a hagyományos iszlám tanítás igényt tart: a Korán meditativ és tanító szöveg inkább, mint kinyilatkoztató, egy graduale minden sajátos jegyét magán viseli. Egy ilyen írás nehezen lehetne Isten örök igéje.

Tovább lehetne élezni ezt a teológiai problémát, még elméletibb módon, a nyelvfilozófia szempontjából. Akármilyen szöveg egy konkrét nyelven megfogalmazva hogyan lehetne isteni? Természetszerűleg minden nyelv egy kultúrától függ; az emberi gondolkodásból fakad és ugyanakkor azt kíséri. Hegel intuíciója: az ember szavakban gondolkodik. A nyelvek fejlődése maga is bizonyíték, hogy a nyelv történelmi jelenség; egyetlen szöveg sem lehetne ahistorikus (történelmietlen), vagy préegzisztenciális jellegű. A nyelv az emberi közösséggel - amely használja - együtt jelenik meg és fejlődik. Minden nyelv relatív: nem létezik, csak az emberek közötti kommunikációs funkciójában, és a történelemhez kötött, az időhöz és a térhez.

Mindez még problematikusabbá válik, amint az írás által rögzített beszédről van szó; az írott nyelv, a beszélők közötti interszubjektív kifejezés ekkor a gondolatok objektív megjelenülése lesz. A szöveg anyagiasítja a nyelvet. Márpedig mindaz, ami materiális, tökéletlen, időleges, helyi, átmeneti, és nem tudna isteni lenni. A Koránban azonban az isteni Szó anyagiasí- tott, majdnem azt lehetne mondani, megtestesült, metaforikus értelemben. A Korán nyelvhez kötött szövege automatikusan deszakralizálódik. Mindaz, ami relatív, amint minden, ami egy nyelvben kifejeződik, semmiképpen nem lehet abszolút. Ezen oknál fogva semmi szöveg (különösen a Korán) nem rendelkezhet isteni jelleggel. Mi több, lehet hivatkozni az isteni gondolatokra, hiszen „most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófé- tálásunk is” (lKor 13,9). Kétséget kizáróan Jézus ezért nem írt - hacsak nem ujjával a porba és tanítását parabolákban közölte tanítványaival.

Elkerülhetetlen, hogy az iszlám világ - amint ezek a teológiai ellenvetések az iszlám-hitűek szélesebb köreiben ismertté válnak súlyos válságához vezet; ahhoz hasonlóan, amilyent a kereszténység a XX. század során megismert, a Biblia szövegkritikája eredményeinek elterjedésekor, ám az iszlám válság - úgy tűnik - súlyosabb lesz. Eddig megpróbálták tudomásul nem