Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ratzinger, Joseph - Rokay Zoltán (ford.): Hit és jövő: hogyan fog kinézni az Egyház a 2000. évben?
Hit és jövő 13 abból élt, ami állandó és mivel saját életét ennek rendelkezésére bocsátotta. És csak ezzel jutottunk el a tulajdonképpenihez: csak az alkot jövőt, aki önmagát adja. Aki pusztán kioktatni akar, másokat akar megváltoztatni, az meddő marad. így értünk el a másik férfihoz, aki ellenlábasa volt mind Sailernek, mind Wessenbergnek: Clemens Maria Hofbauerhez, a csehországi pékfiúhoz, akiből szent lett.7 Egész biztos, ez az ember több szempontból szűkkeblű volt, sőt bizonyos szempontból reakciós. Ám ő olyan volt, aki szeretni tudott, aki teljes, el nem pazarolt szenvedélyével az emberek rendelkezésére állt. Egyrészt olyan emberek tartoztak köréhez, mint Schlegel, Brentano és Eichendorf, másrészt feltétlenül kész volt a legszegényebbek és legelhagyatottabbak megsegítésére, önmaga számára semmit sem akarva, magára vállalva minden sértést, ha arról volt szó, hogy az embereken segíthet. így az emberek általa ismét felfedezhették Istent, ahogyan ő Isten felől felfedezte az embereket és tudta, hogy többre van szükségük, mint gyümölcstermesztéssel és állattenyésztéssel kapcsolatos oktatásra. Végül ennek a pékfiúnak a hite úgy mutatkozott meg, mint humanisztikus és ésszerű a puszta felvilágosodás embereinek akadémiai racionalitásával szemben. így valami egészen más élte túl az összeomló XVIII. század végét és hozta világra a jövőt, mint amit Gobel és Fingerlos sejtett: egy olyan Egyház volt ez, amely kisebb lett, amely veszített társadalmi fényéből, de ugyanakkor egy olyan Egyház, amely a bensőségesség új erejéből termékeny lett és mind a nagy laikus mozgalmak, mind pedig számos új rend alapítása által, amelyek a XIX. század közepétől következtek be, új erőket szabadított fel a művelődés és szociális tevékenység számára, ezek nélkül a mi legújabb történelmünket nem lehet elképzelni. Ezzel elértünk a mai naphoz és a jövő fürkészéséhez. Az Egyház jövője ma is csak azok erejéből jöhet létre és fog létrejönni, akiknek mély gyökereik vannak és akik hitük tiszta bőségéből élnek. Nem azoktól fog jönni, akik csak recepteket készítenek. Azoktól sem, akik csak a mindenkori jelen pillanathoz alkalmazkodnak. Nem azoktól fog jönni, akik csak másokat bírálnak, önmagukat viszont tévedhetetlen mérceként elfogadják. Tehát nem is azoktól fog jönni, akik a kényelmesebb utat választják. Akik a hit passiója alól kivonják magukat és mindazt, ami az embert kötelezi, csak zsarnokságnak és legalizmusnak tartják, ami fáj az embernek és ami azt követeli az embertől, hogy önmagát feláldozza. Mondjuk pozitívan: az Egyházat mint mindig, ezúttal is a szentek fogják újra meghatározni. Tehát olyan emberek, akikhez több eljut, mint az éppen modern frázisok. Olyan emberek, akik 7 Vö. H. Gollowitzer, „Drei Bäckerjungen”, Catholica 23 (1969) 147-153.
