Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt
128 Hanna-Barbara Gerl Falkovitz nak tartják. A kultúrtörténet a kereszténységen kívül is sok példát ismer a test-lélek ilyen fajta szétválasztására, a nemiség teljes tagadására, például tabuk, aszkézis, önmegtartóztatás által. A nemiség ilyen jellegű átformálásával szemben állnak azok a javaslatok - ó- és újszövetségi szentírási szakaszokban is ezt olvashatjuk -, melyek a testet a személyiség hordozójaként tekintik, sőt hordozójaként minden más kapcsolatnak a világ, az emberek és Isten irányába. Különösen az Ószövetségben olvashatunk elfogultság nélkül az emberi szerelem és az Isten-szeretet nagyon hasonló voltáról (ld. Énekek éneke). Nem utolsó sorban: Isten emberré válása is különösen nagy kihívást jelent. Hogy képes Isten egyáltalán emberi testet, emberi nemet magára ölteni? Ez egy egészen másfajta tradíció, a testetlen istenképektől gyökeresen eltérő. Az inkarnáció és az egész test-fenomén egy egészen új, kimeríthetetlen fény-forrás - nem kevésbé a testbeni feltámadás egy halál nélküli életre. Az egyházat is testként szemlélik, kapcsolatát Krisztushoz házastársi kapcsolattal jellemzik. A házasság szentséggé válik, Isten valóságos jelenlétévé az egymással házasságra lépőkben. A nemiség boldogságát semmiféle szentség vagy áldás nem tudja garantálni, ám azok az elemek, amelyek ezen nehéz súly elviselésében segítenek, adottak: a test, a maga nemi mivoltában és a gyermeknemzés normájának felismerése. A fogantatás és a születés is a szentségek területére emelkedik, hiszen ezek elvesztett paradicsomi ajándékok. A primitív természetet a keresztény és zsidó vallás önmagában soha nem istenítette, hanem arra törekedett, hogy az isteniség szférájába emelje és szentségileg átformálja. A nemiség önmagunk megnyerése és önmagunk elvesztése a másikban, nem más, mint a szeretet testté vált nyelvtana. A test is adomány, a nemiség is adomány, de nem az „enyém” vagy a „tiéd” hozzáférhetetlen birtoklásában, hanem a továbbadásban, sőt önmagunk kitárulkozásában, a másikban és a másik javára való szegénnyé válásban. Ami tehát a görög gondolkozásban hibának tűnik, a kevés egység, az a bibliai gondolkozásban a kettősség boldogsága, mely egyetlen forrásból származik. A ma divatos felfogásnak megfelelően létezik egy bizonyos, ideológiailag is támogatott, tudatos kikerülése a másik nemnek. Férfiak férfiakhoz, nők nőkhöz menekülnek. A homoerotika tagadja a két ellenkezőből létrejövő egységet, helyette a két azonosból kialakuló egységet kívánja (mindenesetre csak elméletileg, hiszen az egyik partner mindig a másik nem szerepét ölti magára). Minden morális tanításon túl felújítható-e az ősi genézis-vízió, hogy az idegen nem megismerése isteni feszültséget, a másság életerősséget és az aszimmetrikus társadalom szükségességet fejezzen ki? Teremtő, meg
