Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Gerl-Falkovitz, Hanna-Barbara - Szax László (ford.): Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt
Gender (nemiség): egy elmélet vizsgálat alatt 125 garay a különbözőség talaján és a másikon való csodálkozásnál marad1, így számára a másik nem felé hidat verni csak egyfajta „összeesküvéssel” lehet. Ismeretelméletileg tisztázatlan, hogy a másik test miért nem vezet egyúttal önmegtapasztaláshoz - vajon tényleg az egészen más kategóriájában marad? Irigaray téves „naivitása” mint olyan, ontológiai kimenetelét nem ennek köszönheti, az elérendő célból visszahatóan táplálkozik: a nők részére egy „másik” világot kíván legitimálni. Ehhez azonban bizonyos témákat nem részletez eléggé: Hol a határ a különbözőség és a szakadás között? Hol akadályozza a maradandó differencia a gondolkozást és a közös feladatokat a közös világban? A nemiség tényleg megváltoztathatatlan? A világnézetet valóban a szexualitás határozza meg - a testtől kezdődően a leiken át a szellemig? Provokatív kérdésként: létezik „női matematika”? Erre természetesen Irigaray nemmel válaszolna, de nem világítja meg a nemek önmaguk túllépését beszéd és szimbolika által. Az ismeret következetesen kötve marad a testhez és a nemiséghez. Butler „lingvicizmusa” megerősíti a szexualitás-nemiség dualizmusát, melyet egyébként feloldani kíván: A testet valóságtalan, unszociális, passzív objektumnak értelmezi, nem másként mint a párbeszéd alanyát. A test nem beszél, nem tesz kijelentést önmagáról. Dolognak redukálva közömbös marad az akaratlagos elrendeltséggel szemben. A radikálisan dekonstruktív nemiség-elmélet azért áll elutasítólag a nemiség adottságának gondolatával szemben, mert benne egy hirtelen lépés sejthető a „van”-ból a „kell” irányába. A „biológiailag téves következtetés” helyett itt egyfajta „normativisztikusan téves következtetés” uralkodik. A normák egyszerűen - szituációtól és individuumtól függően - önkényesen meghatározott dolognak értelmezendők és ezért hatályon kívül helyezendők anélkül, hogy ez bármilyen tárgyilagos vonatkozást feltételezne. Az én nem ismer testté-válást, a test csak a „semmi őrzője” és a „tabula rasa vigyázója”.1 2 Butler episztemológiája teljesen kikapcsolja az ontológiát. Hogy honnan ered a test felülírásának (pontosabban ráírásának) kívánsága, az homályban marad. Nincs mégis legalább valami homályos elvárás ezzel a kívánsággal kapcsolatban? Nem lehet, hogy a test mégiscsak egy dokumentum, amelyen az első rá- írás, habár kitörölték, átüt? Nem véletlenül egy kryptogramhoz hasonló, amelyben az eltüntetendő szöveg mégis következetesen átüt? 1 A csodálkozás, a másikkal szembeni meglepődés központi fogalom a Passions élémentaires c. műben, Mimiit, Paris 1982. 2 F. Ulrich, „Der Nächste und der Fernste”, Theologie und Philosophie 3 (1973) 317-350, 318.
