Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Henrici, Peter - Szax László (ford.): Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről
Filozófiai megfontolások az ember kétneműségéről 117 amennyire létében rokon, törekvésre érdemes, de teljesen soha meg nem érthető. A kétneműség megélése a transzcendencia megtapasztalásának ősképévé válik. A transzcendencia megoldhatatlan vonatkozást mond ki, abszolút elérhetetlenségben. Tapasztalati síkon ez az elérhetetlenség, a legszorosabb vonatkozás ellenére is, elsősorban a másik emberhez való kapcsolatban mutatkozik meg, az elérhetetlen, mindig szemben álló te-ben, habár saját én-létem ennek a te-nek megszólítása által válik teljesen tudatossá. Az, hogy te az én megismerésem és megértésem számára végső soron mindig is elérhetetlen maradsz, méginkább hangsúlyossá válik, ha te a másik nemhez tartozol. így már érthető, hogy a Biblia miért alkalmazza metaforaként szívesen férfi és nő kapcsolatát Isten és ember kapcsolatára. Nem azért, mert Isten férfias és az emberek nőiesek lennének, hanem, mert az Ember kétneműsége fejezi ki a legnyomatékosabban a leküzdhetetlen másságot a legszorosabb ráutaltságban. így már érthető, hogy Szent Pál a rómaiakhoz írt levelekben miért hozza kapcsolatba a homoszexualitáshoz való antik vonzódást azzal, hogy az antik kor emberei elfeledték Istent. Mindkét esetben egyfajta transzcendencia-deficitet állapít meg, a más mint más elismerésének hiányát. Pozitív irányból tekintve a másik nem egy személye iránt kialakuló szerelem a tapasztalatok szerint a transzcendencia irányába való további nyitást jelenti, mely egyúttal bizonyos metafizikai megtapasztalás is. Minél tovább bonyolódik a szerelem, annál fájdalmasabb a másik személy elérhetetlen más volta, ugyanakkor egyre szorosabban kötődik hozzá. A vallásos emberek számára ez a tapasztalat az Istenhez való kapcsolat ősképe lehet. A keresztény misztika kiváló példa erre. 3. A KÉTNEMŰSÉG, MINT AZ ANALÓGIA ŐSKÉPE A kétneműséggel kapcsolatos megfontolások, filozófiai értelemben még tovább mélyíthetőek. Legelőször is felmerül a kérdés, hogy miképpen lehetne fogalmak útján megmagyarázni a két nem közötti legyőzhetetlen különbséget az egy emberi fajon belül. Különböző javaslatok születtek. Aki a férfi és nő közötti különbséget elsősorban biológiai szempontból, a nemzés funkciójának szempontjából nézi, az a két nemet komplementernek, egymást kiegészítőnek tekinti. Bizonyos értelemben kétség kívül kiegészítik egymást és nem csak az emberi szaporodás tekintetében. Mégis: ha a két nem csak komplementer módon egészítené ki egymást, akkor férfi és nő csak együtt lehetne teljes értelemben ember, minden személy önmagában
