Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1-2. szám - Joseph Ratzinger - XVI. Benedek pápa - Ratzinger, Joseph - Rokay Zoltán (ford.): Hit és jövő: hogyan fog kinézni az Egyház a 2000. évben?
Hit és jövő 11 midőn a pápai primátust pusztán funkcionális dolognak minősítette, míg viszont fordítva, nyomatékkai kiemelte a püspöki szolgálat isteni jogát.3 Természetesen, VI. Piusz már 1794-ben elítélte a pistoiai tételek nagy részét. Ennek a szinódusnak az egyoldalúsága kétségessé tette a szinódus jó indíttatásait is. Annak a kérdésnek eldöntésével kapcsolatban, hol van valami, ami segít a jövőt megérteni és hol nincs, szerintem a legtöbb útbaigazítást a kor személyeinek és kapcsolataiknak megismerése adhatja. Természetesen csak néhány típust ragadhatunk ki, akikben az akkori lehetőségek széles volta és ismét a maival való hasonlósága döbbenetes módon megmutatkozik. Itt van a szélsőséges progresszista, akit Gobel párizsi érsek szomorú alakja képvisel: kora haladásának minden lépését bátran megtette. Először az alkotmányos nemzeti egyház felé, majd midőn ez sem volt elég, ünnepélyesen letette papságát, azzal a magyarázattal, hogy a forradalom szerencsés kimenetele óta, a szabadság és az egyenlőség nemzeti kultuszán túl más kultuszra nincs szükség. Részt vett a Notre-Dame-ban az ész istennőjének trónra emelésén, ám végül a haladás őt is meghaladta: Robespierre alatt az ateizmus hirtelen ismét bűnténynek számított és így az egykori érseket mint ateistát vezették a guillotine-hoz és végezték ki.4 Németországban nyugodtabbnak mutatkoztak a dolgok: itt kellene megemlíteni pl. a müncheni Georgianum igazgatóját, Matthias Fingerlost, mint klasszikus progresszistát. Az ő művében: „Mire valók a lelkészek?” elmondja, hogy a papnak mindenekelőtt néptanítónak kell lennie, aki földművelésre, állattenyésztésre, gyümölcsfa nevelésére oktatja a népet, valamint a villámhárító rendeltetésére, de ugyanakkor zenére és művészetre is oktasson. - Ma azt mondanánk: a papnak szociális munkásnak kell lennie és egy ésszerű, irracionalizmusoktól megtisztított társadalom felépítését kell szolgálnia.5 Mintegy mérsékelt progresszistát, a középre lehetne helyezni Wessenberg konstanzi általános helynök előbb említett alakját, aki semmi esetre sem vett volna részt a hitnek szociális munkára történő egyszerű redukciójában, másrészt viszont minden bizonnyal túl kevés érzéket mutatott az organikus, az élő (eleven) iránt, amely az ész puszta konstrukciói számára nem hozzáférhető. Egészen más nagyságrend lesz látható, midőn az egykori regens- burgi püspök, Johann Michael Sailer alakjára bukkanunk. Őt nehéz beso3 A helyeket 1. Denzinger-Schönmetzemél: 2600-2700, különösen 2602, 2603, 2606, 2628. Vö. L. Willaert, „Synode von Pistoia”, in: LThK, 2, 524 skk. 4 Vö. L. J. Rogier, Geschichte der Kirche, IV, (1. 1. jegyzetet) 133 skk. 5 A. Schmid, Geschichte des Georgianums in München, Regensburg 1894, 228 skk.
