Communio, 2007 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 3-4. szám - Nemi identitás - Boulnois, Olivier - Török József (ford.): Férfinak és nőnek születünk
112 Olivier Boulnois A feladatok megosztása a két nem között természetesen társadalmi összefüggésekben valósul meg. De ez nem jelenti azt, hogy puszta kitalálásról van szó, amit az ember ezentúl figyelmen kívül hagyhat. - Mindenek előtt, ez az intézményesített megközelítés (mármint a szilárd nemi identitás) nélkülözhetetlen. Minden társadalom alapító, genealogikus és strukturáló elve. Az Oedipusz-mítosz (amely a nemek különbözőségét is tartalmazza) által képviselt vérfertőzés-tilalom rámutat arra a törvényre, amely minden társadalmat strukturál. - Azután a társadalmi, történelmi és politikai különbözőség ontologikus különbözőségen nyugszik. Mit értsünk ezen? A férfi nem nő, a nő nem férfi, miben is áll a különbözőségük? 2. Az emberség merő szabadság. Az első elő föltevés kapcsolódik ahhoz az elképzeléshez, ami szerint az ember az, aki saját magát megteremti, a természettől függetlenül. Saját maga alakítja ki identitását, ide értve a nemiség területét is. Bármiféle, az e szabadságot korlátozó norma elfojtásként jelenik meg ebben az esetben. A nemiség mindenek előtt szakadást (scission - sexus) jelent, vágást, elégtelenséget. Márpedig a nárcisztikus személy semmi korlátozást nem képes elviselni. Az ember totálisnak, nem megosztottnak, metafizikai kaméleonnak képzeli magát, aki képes bármely identitást magára ölteni. Demokratikus társadalmaink azon az eszmén nyugszanak, hogy az egyén szabadon dönthet valamennyi törvényről, amelyek őreá vonatkoznak. Rousseau mondta: az ember csak magának engedelmeskedve senkinek nem engedelmeskedik. Ily módon az ember ember általi önteremtéséért a nemi különbözőség szabadon választhatóvá válik. Egy szabad társadalom nem engedhetné meg olyasfajta önszerveződését, ami mindenkinek lehetővé tenné saját fantazmáinak megvalósítását? Azonban az ember nem szabadon születik, hanem szabaddá válik. Ha ennek elfogadását megtagadjuk, az azért van, mert el kellene ismernünk azt, hogy ösztönös késztetések zsarnokságában születünk. Egyedül a nevelés, a törvény és az ész tett bennünket azzá, amik vagyunk. Szabadságunknak tehát el kell fogadnia, hogy nem mindenható: nemi identitásunkat nem mi adjuk magunknak szabad elhatározásból. Ellenkezőleg, azt testünk természetétől, korlátáitól, szexuális anyagiságától kapjuk. Beismerni a különbözőségeket, ez önmagunk célra irányozott vállalásának képessége. Annak ismerete, hogy a törvény szövetségesünk a szabadság útján. A nemi különbözőséget természetesen törvény szabályozza. Nárcisztikus ösztön-indíttatásainknak korlátokat szabva éppen a törvény az, ami segít, hogy a józan értelem és a szabadság birtoklói, élvezői lehessünk. A kereső-kutató gondolkodás visszahat a politika alapjaira: egy planetá- ris demokrácia polgárai miként tudnák elfogadni, hogy szabadságunk fórrá-
