Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Lustiger, Jean-Marie - Török József (ford.): Idősebb testvérek: A Nostra Aetate negyvenedik évfordulója Bécs, 2015. október 30.
90 Jean-Marie Lustiger bíboros küldetés lett bízva - s mellettük ott van nővérük, Myriam. Ám ezen alkalommal az összehasonlítás túlzottan merész és azzal a kockázattal jár, hogy állást foglaljunk a legélesebb konfliktusban, ami az Isten által megígért nagy Próféta (MTörv 18,15) személyét illetően. Marad tehát Mózes és Áron esetében az Isten által nekik juttatott közös, prófétai és papi felelősség a nép üdvössége és Isten iránti saját hűségük érdekében. Térjünk vissza II. János Pál pápa kijelentéséhez: „Önök a mi különösen kedvelt testvéreink, s bizonyos módon azt lehetne állítani, idősebb testvéreink.” Mi tehát egymás mellett találjuk magunkat, szemben egy teljes felfordulást megélő világgal. XVI. Benedek említette, idézem: „Testvéri kapcsolat létezik közöttünk, amit a növekvő bizalom sugall.” Ez tény, amit mindannyian megállapíthatunk, áldva ezért Istent. A Nostra Aetate megjelenése indította el eme bizalom újra megtalálását, II. János Pál pápa inspirált szavainak és tetteinek köszönhetően. Emlékezzünk arra is, hogy alapvető módon az Egyház magatartását világosabbá tette egy másik deklaráció, amely a vallásszabadságról szól, az ugyanazon évben elfogadott Dignitatis Humanae. A Katolikus Egyház, hogy hűséges legyen saját tanításához, köteles tiszteletben tartani minden ember szabadságát. Semminemű vallási cselekedetet nem lehet kikényszeríteni, lett légyen az akármilyen természetű; mert az imádás, amit Isten elvár, az emberi szabadságon nyugszik, és ezt mindenki köteles a másik ember kapcsán tiszteletben tartani, mint Isten ajándékát. Bármi is történjék, nem lehetséges egy újabb inkvizíció. Egyedül a kölcsönös tisztelet és szeretet teszik lehetővé, hogy igazi szere- tetben éljük meg azt a strukturális feszültséget, ami átszövi a judaizmus és a kereszténység közötti kapcsolatokat és kelti életre tanúságtételüket; egyedül az ő feladatuk „együttesen, még egyöntetűbb tanúságtételt tenni” - amint azt XVI. Benedek mondja. „Együtt dolgozván gyakorlati téren az emberi élet szent jellege fényében az emberi jogok előmozdításáért, a családi élet értékeiért, a társadalmi igazságosságért és a világ békéjéért.” E területeken a tíz- parancsolat iránti tisztelet egyesít bennünket az ember javának és igazi ki- teljesedésének azonos látásmódjában. Mi is mindannyian adjunk hálát Istennek. Imádkozzunk egymásért. Kérjük a másik ember számára Isten áldását. Ezek az új egymásra találások segítsenek bennünket nagyobb hűséggel tenni meg azt, amit Isten tőlünk vár. így, a mennyekben imádságaink egyesülnek az egész világ üdvösségére, amint egyesül Mózes és Áron imádsága. Nem ez az, amit Isten tőlünk vár? Akkor, amikor a civilizáció alapjaiban megrendül és gyors előrehaladása, szédületes gazdagsága miatt a nagy veszteségek kockázatát is vállalja, ez