Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Lustiger, Jean-Marie - Török József (ford.): Idősebb testvérek: A Nostra Aetate negyvenedik évfordulója Bécs, 2015. október 30.
88 Jean-Marie Lustiger bíboros és Szent Könyvei a keresztény Bibliában.” Ez a hivatalos állásfoglalás szembenéz valamennyi kérdéssel és tanúsítja az Egyház állásfoglalásának kohe- rensségét a Szentírás egészének tanításával, amelyet a II. Vatikáni Zsinaton hirdettek ki. 4. Már volt alkalmam hangoztatni, hogy a zsidók és a keresztények osztoznak közös gyökereiken, valamint egy konfliktuson. Ám ez a konfliktus a keresztények szemében beíródik abba a várakozásba, hogy az emberi történelem beteljesüljön Isten akarata szerint; és ez a zsidó gondolkozás számára is rokonszenves horizont. A helyettesítés elmélete fölszámolja a konfliktust, fölszámolván a várakozást, mivel eltávolítja a zsidókat, őket az Egyházzal helyettesítve és örökre kisajátítva az örökséget, ami ily módon elárultatik. Alaposan szemügyre kell vennünk a konfliktus tartósságát. Ez a konfliktus a történelmi időt jelzi, és nem fog megoldódni, csak az idők végezetén, amikor Izrael befogadja Messiását, a Nemzetek Fényességét (Lukács 2, Izai- ás 49.) és a keresztények látni fogják „az Emberfiát dicsőségében, elérkezvén az ég felhőiben”, akiről Dávid próféta beszél (Dániel 7.). Ez a befejezet- lenség, ez a feszültség, ami fönnáll, a történelem alkotó eleme, mert minden ember arra hivatott, hogy Isten hívására feleljen; mivel a föltámadás reménye, amelyet mi keresztények Krisztusban élünk meg, csak az égi Jeruzsálem látomásában valósul majd meg, amit Izaiás próféta hirdetett meg és a Jelenések könyve írt le. Ez tehát nyitott idő, a konfliktus ideje, a bűnös megtérésének ideje, az éjszakai hűség ideje, és egyetlen szóval a reménységé. A zsidókat éppen ügy, mint a keresztényeket ez a remény tölti el. Közös a kapott és továbbadott Kinyilatkoztatás, amely tekintetüket a befejezésre irányítja, melynek vonásait a századok, kultúrák, népek tapasztalatai alakították ki. Ki ne érezné itt, hogy a feszültségek annál erősebbek és fájdalmasabbak, minél több közös nézőpont létezik, amelyek gazdagabbak és végeredményben erősebbek. Attól a pillanattól kezdve, hogy közösek a gyökereink, minden feszültség sebesülésnek érződik, lehetséges visszautasításnak; ám azt meg lehet élni a mind nagyobb termékenység és fényesség reményében is. 5. Most a testvéri kapcsolatok harmadik példájáról szeretnék beszélni. Józseféről, amikor megtalálta testvéreit Egyiptomban. Egy anekdota ezt lehetővé teszi. Mondják, hogy XXIII. János pápa a zsidóság képviselőit fogadván így mutatkozott be: „Én vagyok József, a ti testvéretek.” Roncalli pápának ugyanis József volt a keresztneve. Ebben az önmegnevezésben egyesek csak szellemes, humoros fordulatot láttak, de mély igazságtartalma van.
