Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Lustiger, Jean-Marie - Török József (ford.): Idősebb testvérek: A Nostra Aetate negyvenedik évfordulója Bécs, 2015. október 30.

86

Jean-Marie Lustiger bíboros

A Teremtés könyvének első példája bennünket megrettent: Ábel és Káin. Ábel és Káin, ez az abszolút féltékenység, amely gyilkosságig vezet.

Sokáig azt gondoltam, hogy ez az utalás a maga lelki természetében jelentheti a zsidók kiirtását. Márpedig a náci erőszak sokkal messzebbre megy, mint Káin. Mert a zsidók kiirtása: maga Isten elleni merénylet, mivel a zsidók az a nép, amely örökre a sínai hegyi kinyilatkoztatás tanúja, s amely által a tíz parancsolat átadatott minden népnek. Napjaink Káinja Nietzschét olvasta. O soha nem készítene áldozatot Istennek, mert megigézte a kígyónak Ádámhoz és Évához intézett kijelentése:

„Olyanok lesztek, mint az istenek!”

Nekem úgy tűnik, ez a Shoah őrületének végső magyarázata, amint ezt helyesen meglátta Saul Friedländer a „Gondolatok a nácizmusról” című könyvében, s ez a következő sorokkal zárul: „Az alapvető kísértés a minden- hatóságra törekvés, amely értelménél fogva a legfőbb törvényszegés, a kiváltképpen! kihívás-gőg, emberfölötti küzdelem, aminek a fizetsége csakis a halál lehet. Ez az ugyanakkor metafizikai és őrülten gyermeteg kísértés — olyannak lenni mint Isten, Istennek lenni - dupla vagy semmi, azaz mindent meg lehet nyerni és mindent el lehet veszíteni, ide értve az életet is. (...) A mindenhatóság iránti vágy, tudjuk, mindig jelen van és a Törvény mindig gátolja és elnyomja, ami a rombolás kockázatával jár, azzal a különbséggel (ez talán megszelídíti - vagy ellenkezőleg, túlzásba hajszolja - az apokaliptikus révedezéseket-álmokat), hogy ez alkalommal a mindenhatóság megostromlásába fogni annyit tesz, mint egészen biztosan alámerülni önnönmaga szakadékában, és vele az egész emberiséget is belerántani egy totális és mindörökké orvosolhatatlan rombolásba, pusztításba.”1

3. Jákob és Ézsau elmélkedésünk második példája. A két testvér kapcsolata legalábbis szertelen, viharos. Előbb Ézsau elfogadja, hogy eladja Jákobnak elsőszülöttsége jogát egy tál lencséért. Majd amikor Izsák halni készül, Rebekka Ézsaut Jákobbal helyettesíti, hogy ő részesüljön az atyai áldásban.

Még ha a Biblia azután el is mondja Jákob és Ézsau találkozását, meg szót ejt mindkettőjük könnyeiről; nyugodtan lehet azt mondani, hogy Jákob kapcsolatukat óvatos gyanakvással kezelte. Anélkül, hogy erőltetni akarnánk a Szentírás adta tényeket, nem fedezhetjük-e fel Malachiás próféta jóslatában (1,2) - „Szerettem Jákobot és gyűlöltem Ézsaut” - Isten visszavonhatatlan választásának az értelmét, aki előre visszautasítja a helyettesítés elméletét, amely szerint az Egyház foglalja el a zsidó nép helyét? Mert IzraelEd. Le Seuil, Paris, 1982. 138-139.

í