Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A kánai menyegző jele
A kánai menyegző jele 5 amint Szent Pál apostol írja: „Aki... az Úrral egyesül, egy lélek vele” (lKor 6,17). E részben Pál azt fejtegeti, hogy a hívek egy testet alkotnak Krisztussal, az ő saját testét. Mindezt egybevetve, ez a nász már megünnepeltetett a megtestesüléskor, Mária kebelén: Isten, az Isten Fia emberi testbe öltözött, emberi lény lett, s ily módon Jézus, Isten Fia, igazi ember és az örök Isten Fia, együttesen, egyetlen, ugyanazt a személyt alkotja. Ez a házasság, ez a nász, amely a megtestesülés misztériumában rejtezik, a történelem egész folyamára kiterjed, mivel az Úr akarata: „mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32), hogy végezetül „Isten legyen minden mindenben” (lKor 15,28). Az óra, amelyre Jézus hivatkozott, anyjához intézve szavait, a nász órája. Amint mondottuk, ez az óra az ő megfoganásával kezdődött Mária méhében, és csúcspontját a kereszten-keresztben éri el, amit János mindig Jézus megdicsőülésének pillanataként ír le. A kereszten Jézus teljesen odaadja önmagát: a kereszthalál az a tett, amely által végérvényesen és teljesen odaadja magát, és ő ily módon mindannyiunkat magához vonz, karjaiba. A szeretet legfelső és legutolsó foka a kereszt botránya az egész megalá- zottságában a megdicsőülés órája: soha, sehol, másutt Isten szeretete nem nyilvánult meg olyan erőteljesen látható módon, mint abban a pillanatban, amikor a Fiú bennünket „mindvégig szeretett” (Jn 13,1). Krisztus megnyitott oldalából vér és víz folyt ki - a keresztség és az Eucharisztia -, vagyis a kereszténység két alapvető szentsége innen ered. Az Eucharisztia az új bor végleges adománya, új a maga bőségében és pazarló gazdagságában olyannyira, hogy a századok folyamán elegendő valamennyi nemzedéknek. Elővételezett módon a kánai menyegző ajándék-bora erre az eucharisztikus borra utal, mint Jézus szeretetének valóságos, felkínált ajándékára és isteni dicsőségének közöttünk történő valóságos megnyilvánulására. A kánai esemény végén fontos mondat található, amelyben az evangélista összefoglalja a történtek értelmét: Jézus „kinyilatkoztatta dicsőségét és tanítványai hittek benne” (]n 2,11). A kánai menyegző igazi tétje nem a bor - ami nem több, mint egy régóta elévült és eltűntjei hanem Jézus dicsőségének megmutatkozása, Isten végtelen jóságának fölragyogása és a tanítványok rá- ébresztése a hitre. Mindabból, ami Kánában történt, a legcsodálatosabb a tanítványok hite, akik a külső történésen túl, kezdik fölismerni a nagyobb valóságot: Isten szentséges jelenlétét közöttünk. Még ma is erről van szó, és ebből kiindulva megérthetjük Mária küldetését, aki a kánai menyegző történetében jól láthatóan jelenik meg. Mária nem kér Istentől csodát. Valójában még nem volt magától értetődő, hogy Mária
