Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1-2. szám - A kánai menyegző - Joseph Ratzinger - Gourgues, Michel - Török József (ford.): "Kinyilatkoztatta dicsőségét": Az immanens és a transzcendens találkozása János evangéliuma 2,1-11-ben
26 Michel Gourgues akciója után egyezik bele az előbb megtagadottba, amint azt más alkalmakkor is teszi a hitbeli megnyilvánulásokkor (Jn 4,47-50; 11,21-44). Minden úgy történik, mintha valamiképpen „tesztelné” az Atya akaratát. Jézus anyjának közbejötté, föntebb már szóltunk róla, előbb úgy tűnt, a felület szintjéhez kötődött. Ez nem teljesen pontos, ha figyelembe vesszük közbejöttének első pillanatát (2,3). A következő időszakaszban (2,5) várakozása emberi szintről a hit szintjére emelkedik. Jánosnál a hitnek eme jelentkezése indítja el Jézus küldetésének teljesítését. II. RÉSZ (2,6-8): JÉZUS KÖZBEJÖTTÉ Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színükig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. ” Odavitték. A történet e részében semmi nem utal a csodajel megtételére. Látszólag minden az emberi tevékenység terén zajlik a parancs kivitelezésétől a teendőhöz kötődő gyakorlatig: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Semmi nem utal csoda megtevésére, mint más elbeszélésekben: „Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze”. Vagy, hogy Jánosnál maradjunk: „Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát, és elindult; vagy: „Majd meghagyta neki: »Menj, mosakodj meg a Silóé tavában.« Ez annyit jelent, mint: »küldött.« Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott.” (Jn 9,7); avagy: „...hangosan beszólt: »Lázár, jöjj ki!« S a halott kijött...” (Jn 11,43). A sorok között kell olvasni s megragadni, hogy a kőkorsók tartalma addigra megváltozott, amikorra Jézus parancsba adta a belőlük merített ital megkóstoltatását a násznaggyal. Ez csak a következő részben lel magyarázatra: „Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet...” (2,9).10 A jelen részlet a kettős regisztrálás interferenciáját biztosítja: az anyagit és a lelkit, és inkább a hatodik versnél kell keresni az értelmet, a kőkorsók 10 Lásd a 7. jegyzetben idézett művet, 181-188.
