Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Cordes, Paul Josef - Szax László (ford.): Don Luigi Giussani: az újraevangelizálás egyik főszereplője

Don Luigi Giussani 183 giai állásfoglalás szülessen. A Los Angeles-i látogatása alkalmával kiemelte, hogy a péteri hivatalt nem úgy kell érteni „mit egy globális szolgálatot, amely minden részegyházat egyformán kívülről ér el, hanem miden részegyház lé­téhez belülről hozzátartozónak”. Az új mozgalmak Egyházon belüli lehetséges helyéről kialakult viták és az erre vonatkozó ekkleziológia megfogalmazása eredményezte azután, hogy 1987 októberében püspöki szinódus ült össze megvitatni a laikusok szere­pét. Már az előkészítő dokumentumokra ránehezedett az egyházi egyesülé­sek egymás közötti „pártharca” és az egyházmegyén belüli „hatalomfelosztá­sért” folyó viták. Az állásfoglalások „kompetitiv pszichológiáról” beszéltek és a zsinat utáni laikus tanácsokkal való hiányos együttműködésre utaltak. Ezért várhatóan a mozgalmak kérdése lett volna a fő témája a szinódusnak. A püspökök hozzászólásai az Aulában meglehetősen csípősek voltak: Az új mozgalmak talán arra akarták kényszeríteni a lelkipásztorokat, hogy azok „újra feltalálják a kereket”? A lelkipásztorkodásra nem elég a plébánia? Már nem bíznak meg benne? Hiszen minden eszközt megadott a keresztények­nek életútjukhoz és hitbeli fejlődésükhöz. Az új elemek csupán utalások ar­ra, hogy az egyházközségek lehetőségeit jobban ki kellene használni. Más püspökök az új mozgalmakkal kapcsolatban azt kifogásolták, hogy zavaró tényezőként hatnak a helyi egyházra. Hiszen a püspökök azok, akik kompe­tensek a lelkipásztorkodásban. Ezért az új csoportoknak az ordinariátusok lelkipásztori koncepciójába kellett volna integrálódniuk. Egy résztvevő még azt is mondta, hogy a helyi egyházakban meg kellene tiltani a nem az egy­házmegye által inspirált lelkipásztorkodást. A mozgalmak „irányelveiket egy egészen más kulturális környezetből kapják, ahol más problémák uralkod­nak”. Az új kezdeményezések vezetői nemcsak a „vad ifjaknak” szóló jogos kritikát kapták némely püspöktől, hanem tartaniuk kellett attól is, hogy működésüket korlátozzák, sőt akár meg is szüntetik. Msgr. Giussani ezért állásfoglalásában felemelte szavát a mozgalmak természetfölötti eredete és feladata mellett: „Ezek történelmi formák, melyekkel Isten Lelke manapság az Egyház küldetését támogatja.” Más támogatók, mint például a krakkói bíboros F. Macharski vagy az elhunyt lugánói püspök E. Corecco sem hall­gattak a szinódus vitáiban. Egy szűk körű ebéd alkalmával, melyen Don Giussanin kívül jómagam és más mozgalomalapítók is részt vettek, ismét vi­lágossá vált számunkra a pápa szimpátiája és támogatása. Végül a szinódus után 1988-ban megjelent dokumentum, a „Christifideles laici” nem hagyott kétséget afelől, hogy „a laikusok spirituális és apostoli céloktól motivált egyesülései” nagyra értékelendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom