Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Cordes, Paul Josef - Szax László (ford.): Don Luigi Giussani: az újraevangelizálás egyik főszereplője
Don Luigi Giussani 183 giai állásfoglalás szülessen. A Los Angeles-i látogatása alkalmával kiemelte, hogy a péteri hivatalt nem úgy kell érteni „mit egy globális szolgálatot, amely minden részegyházat egyformán kívülről ér el, hanem miden részegyház létéhez belülről hozzátartozónak”. Az új mozgalmak Egyházon belüli lehetséges helyéről kialakult viták és az erre vonatkozó ekkleziológia megfogalmazása eredményezte azután, hogy 1987 októberében püspöki szinódus ült össze megvitatni a laikusok szerepét. Már az előkészítő dokumentumokra ránehezedett az egyházi egyesülések egymás közötti „pártharca” és az egyházmegyén belüli „hatalomfelosztásért” folyó viták. Az állásfoglalások „kompetitiv pszichológiáról” beszéltek és a zsinat utáni laikus tanácsokkal való hiányos együttműködésre utaltak. Ezért várhatóan a mozgalmak kérdése lett volna a fő témája a szinódusnak. A püspökök hozzászólásai az Aulában meglehetősen csípősek voltak: Az új mozgalmak talán arra akarták kényszeríteni a lelkipásztorokat, hogy azok „újra feltalálják a kereket”? A lelkipásztorkodásra nem elég a plébánia? Már nem bíznak meg benne? Hiszen minden eszközt megadott a keresztényeknek életútjukhoz és hitbeli fejlődésükhöz. Az új elemek csupán utalások arra, hogy az egyházközségek lehetőségeit jobban ki kellene használni. Más püspökök az új mozgalmakkal kapcsolatban azt kifogásolták, hogy zavaró tényezőként hatnak a helyi egyházra. Hiszen a püspökök azok, akik kompetensek a lelkipásztorkodásban. Ezért az új csoportoknak az ordinariátusok lelkipásztori koncepciójába kellett volna integrálódniuk. Egy résztvevő még azt is mondta, hogy a helyi egyházakban meg kellene tiltani a nem az egyházmegye által inspirált lelkipásztorkodást. A mozgalmak „irányelveiket egy egészen más kulturális környezetből kapják, ahol más problémák uralkodnak”. Az új kezdeményezések vezetői nemcsak a „vad ifjaknak” szóló jogos kritikát kapták némely püspöktől, hanem tartaniuk kellett attól is, hogy működésüket korlátozzák, sőt akár meg is szüntetik. Msgr. Giussani ezért állásfoglalásában felemelte szavát a mozgalmak természetfölötti eredete és feladata mellett: „Ezek történelmi formák, melyekkel Isten Lelke manapság az Egyház küldetését támogatja.” Más támogatók, mint például a krakkói bíboros F. Macharski vagy az elhunyt lugánói püspök E. Corecco sem hallgattak a szinódus vitáiban. Egy szűk körű ebéd alkalmával, melyen Don Giussanin kívül jómagam és más mozgalomalapítók is részt vettek, ismét világossá vált számunkra a pápa szimpátiája és támogatása. Végül a szinódus után 1988-ban megjelent dokumentum, a „Christifideles laici” nem hagyott kétséget afelől, hogy „a laikusok spirituális és apostoli céloktól motivált egyesülései” nagyra értékelendők.