Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Baslez, Marie-Françoise - Török József (ford.): Az ókori kereszténység szembesülése a görög-római világ sportkultúrájával
Az ókori kereszténység szembesülése a görög-római világ... 167 a bátorság26, ő így tesz szert lelki és fizikai erőre, amelyek a vértanúság megpróbáltatásakor szükségesek27. A vértanúságok elbeszélései gyakran kölcsönöznek a sportesemények elemeiből, egyfajta „kultúrák harca” keretében28, a keresztényeket gyakran stadionban vagy amfiteátrumban végzik ki, legtöbbször vadászat során: az egybegyűlt tömeg üvölt, őrjöng a vér láttán, megjeleníti a látvány-kultúra valamennyi devianciáját, ami a szadizmussal határos; mialatt a vértanú a jó csatát vívó eszményét, vagyis a görög atlétáét, akit Szent Pál „keresztelt meg”. Ez Szent Polikárp esete, akit a vadászat után elevenen égetnek el29, vagy még inkább Perpétuáé, és az első afrikai vértanúké, akiket a karthágói nagy vadászat során gyilkolnak meg. Antiochiai Szent Ignác nagyon is tudatában volt annak, hogy az evangelizálás milyen hasznot tud húzni ebből a látvány-kultúrából, amint erről levelei tanúskodnak. Nem elég, hogy „engem kereszténynek mondjanak” hanem hogy „lássák, valóban az, keresztény vagyok”. Magától értetődően a hatalmas gyülekezet egy sportesemény alkalmából erre kivételes alkalmat nyújtott. Tertullianus más szavakkal vonta meg a mérleget: „A mártírok vére a keresztények magvetése.” A stadionok, cirkuszok, amfiteátrumok eseményei éppen úgy vonzották a keresztényeket, amint taszították. A kereszténység hivatalos elismerésével Nagy Konstantin császárságától kezdve a legbuzgóbb keresztények egyre támadóbban léptek fel a látványosságokkal és a sporteseményekkel szemben, és megkísérelték befolyásolni a császári törvényhozást. Ám a törvények visszavonásának vitája végig az egész IV. századon át bizonyítja a többségi vélemény ellenállását és ragaszkodását a játékokhoz. A gladiátorok viadalai az V. századra ritkultak csak és Karthágó, Arles cirkuszait a VI. századig használták. A lóversenyek iránti szenvedélyt pedig Róma átörökítette Bizáncra. Az ókor végének új, keresztény „szöveg- környezetében” korholta Szent Ágoston a híveket, akik a sporteseményeken ott tolonganak, és határozottan elítélte a látvány-kultúrát, ami a theatrica. Egybefogva, valamennyit a politeizmus folytatásának tekintette.30 Ágoston a „jó harc” témát átértelmezte: a látvány-küzdelem többé nem az amfiteátrumokban zajlik a vadállatok ellen; hanem a hívő elmélkedjen a vértanúk 26 EJ3,2 27 Rám 3,2. 28 Ch. Hugoniot, „Église et cité: le conflit des spectacles", in M.-F. Baslez éd. Les premiers tem^s de l’Église, Folio Histoire, Gallimard, Paris 2004, 622-630. Actes de Polycarpe, 9-12. E műfajban legrégibb, II. sz. közepe. 30 Sermo: 20, 281. Vallomások, VI, VII, 11 és 1,3.
