Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Marsaux, Jacky - Török József (ford.): Sportolás és lelki élet
Sportolás és lelki élet 155 AZ ATLETIZÁLÁS ÉS A KERESZTÉNY ASZKÉZIS NÉHÁNY ELEME Az elmúlt évek során fölhalmozott tapasztalatok között rendet csinálva, a sport és a spiritualitás-lelkiség közös pontjainak listája lassan mind hosszabbá vált.6 Ha azok nem is érnek föl egy „tízparancsolat” értékével, sem egy összehasonlító teszt szigorúságával, mégis tíz pontban sorolható bölcsességek, melyeken az atléták és a lelki fejlődésre törekvők egyaránt osztozhatnak. 1. Az akarat megedzése. Ha igaz az, hogy az embernek öröme telhet a futásban, és ebben az örömben számos futó osztozik szép időben, a haladó mozgás az akarat közbeléptével jön létre. A közvetlen élményekre-benyomások- ra hagyatkozás nem vezet messze. A hosszútávfutónak szembesülnie kell a hideggel és az esővel, hogy az előre megtervezett, minőségi edzést folytatni tudja. Az akaratnak ez az erőfeszítése a keresztény lelkiség egyik összetevőjére emlékeztet. Például Henri Caffarel atya az ima-pedagógiájában hangoztatja az „akarom” elsődleges szerepét az „úgy érzem”, illetve „úgy gondolom”7 magatartásformákkal szemben (így korszerűsítve Szent Ignác gondolatát: „amit akarok, arra vágyakozom”). A sportban éppen úgy, mint a lelkiség területén megtapasztaljuk az akaratlagos állásfoglalás jótékony hatását a közvetlen kényelemérzet keresésével szemben. Az állhatatosság a siker kulcsa. 2. Táplálkozási mód - diéta. Az atléta és az aszkéta egyaránt uralkodnak az étvágyukon, igaz, különböző megfontolásból és célból. A táplálkozást a maga helyére kell tenni: egyszerűen eszköz. Az orvosi és dietetikus ismeretek alapját képezik az erőkifejtéshez alkalmazott diétának, amelyben semmi különleges nincs, legföljebb a gyümölcsök és a friss zöldségek előnyben részesítése és az egészségre ártalmas dolgok, ételek-italok kerülése. Ez az étkezési rend leggyakrabban az ínyencségekről való lemondást jelenti, kivéve néhány ünnepi alkalmat, amikor azok még inkább ízlenek. Még ha ez távol is van a szerzetesi szigorúságtól, az ilyen visszafogottság a táplálkozás terén az iga6 Michel Foucault a keresztény aszkézissel szembesíti az ön-építést. Szerinte az áldozatvállalás az önmegsemmisítésig mehet. Lásd M. Foucault, L’Herméneutique du sujet. Cours au College de France 1981-1982, Gallimard-Seuil, Paris 2001, 301-314. Újabban Guy Stroumsa kimutatta az ilyen elemzés elégtelenségét, amely az etikai dimenziót és az új önértelmezést a születő kereszténységnél figyelmen kívül hagyja. Lásd G. Stroumsa, La Fin du sacrifice. Les mutations religieuses de l’Antiquité tardive, Odile Jacob, Paris 2005, 33-60. Az aszkézis egy hiábavaló ön-kereséssé fajulhat vagy hozzájárulhat a belső szabadság és egyensúly eléréséhez. 7 Henri Caffarel, Presence á Dieu, Feu Nouveau, Paris 1970, 36-40; Cinq soirées sur la priére intérieure, Feu Nouveau, Paris 1980, 32-34.
