Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Vloet, Johan van der - Szax László (ford.): Vallás és nevelés: védőbeszéd az iskolai vallásos nevelés mellett
Vallás és nevelés 129 ja, akár vallásos, akár nem, állásfoglalást feltételez. Ez az állásfoglalás biztos, hogy nem dogmatikus vagy fundamentális, inkább a kiindulópont és a kihívás, melyek szükségesek a tanulók gondolkozásának ösztönzéséhez, hogy segítséget kapjanak saját létük és értelmük kutatásához, hogy meg tudják fogalmazni kérdéseiket és feltételezéseiket és így végül meghatározzák véleményüket ebben a nehéz kérdésben. Ebből következően az iskoláknak szabad teret kellene hagyniuk ahhoz, hogy a tanulók és a tanárok felfedezhessék és kibontakoztathassák egyéni spiritualitásukat. Ezeknek a „szabad tereknek” valóságos műhelyeknek kellene lenniük, ahol felkínálják a spirituális dimenziók észlelésének lehetőségét. Az iskolákban ezek a „szellemi műhelyek” lehetővé tennék a vallásossággal és a spiritualitással való kísérletezést. Ebből kiindulva elképzelhető, hogy a vallásoktatásba beleépüljön a „vallási fenomén” kutatása, amely a klasszikus teológiában alkalmazott „Bevezetés a hitbe” tantárgyhoz hasonlítana. Filozófiai, pszichológiai és történelmi elemek alkotnák ennek a gerincét. Ezekben a műhelyekben tapinthatóvá válna az igazi vallásos élet. Ilyen formában a hagyományos hittanórák is megtalálnák helyüket ebben a folyamatban. Ez azt feltételezi, hogy ezek az órák a vallásos nevelés által teremtett dinamika megmaradásáért felelősséget vállalnak, ami mai világunkban a hit számára egy egészen új megjelenési formát jelentene. Egy ilyen rendszernek meglenne az az előnye is, hogy a hittanórákon felismerhetőbbé lehetne tenni a keresztény identitás jelentőségét, hiszen a szükséges előmunkálatok, vagyis a vallásosság tanulmányozása már megtörtént. Nem áll fenn már a veszélye annak, hogy a keresztény identitás keresés hosszú útján rossz irányba haladunk és nem érjük el annak legmélyebb magját. Európának mindenképpen szüksége van a vallásos nevelésre, mely méltó az emberhez és annak képességeihez. Ahogy André Fossion fogalmaz: „a jó vallási nevelés először lehetővé teszi a vallásszabadságot, mely a mai laikus társadalom számára oly elérendő célként jelenik meg.” Vallási nevelés nélkül nem tudjuk, hogy miről is van szó. Tudás és annak alkalmazása nélkül nem létezhet szabadság. Nagyban érvényes ez a vallásra, különösen pedig a vallási nevelésre. Úgy gondolom, nem kevés problémát okoz, különösen vallási téren, a rosszul értelmezett szabadság. És a katolikus iskolák? Ha sikerülne az iskolákban termékeny dialógust kezdeményezni, amely az állami intézményekben a vallási nevelésnek új értéket adna, akkor el kéne azon gondolkodni, hogy mi különbözteti meg a katolikus iskolákat a többitől. Attól tartok, hogy pontosan itt értük el az igazságot. Mint már említettük, a katolikus iskoláknak azokban az országokban, ahol államilag elismertek és pénzügyi támogatást kapnak, tehát például Hollandiában és Belgiumban, súlyos döntést kell hozniuk. Nem az
