Communio, 2006 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 3-4. szám - Hittan az iskolában - Sport - Spieker, Manfred - Szax László (ford.): "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet"
„Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet 111 ennek formáit is. A dokumentum beszél az „isteni pedagógiáról”, mely Jézust arra indította, hogy tanítványainak „csak lépésenként” tárja fel az Ország és az isteni üdvösségterv jelentőségét. AJézus Krisztusban ajándékba kapott igazság teljessége „nem minden egyes kereszténynek ad arra biztosítékot, hogy ennek teljesen birtokában van”. Az igazság nem egy olyan dolog, amelyet birtokolhatunk, hanem egy személy, akinek meg kell engednünk, hogy ő vegyen birtokba minket. Ez egy soha véget nem érő folyamat. A keresztényeknek mindig készen kell állniuk, hogy identitásuk elveszítése nélkül megismerjék és befogadják más emberek hagyományainak pozitív értékeit. A párbeszéd arra indíthatja őket, hogy feladják meggyökeresedett előítéleteiket, felülvizsgálják elhamarkodottan megfogalmazott gondolataikat, sőt néha saját hitértelmezésüket is megtisztítsák. Az alázatosság erénye éppúgy hozzátartozik a vallások közötti párbeszédhez, mint az igazság kérdése. 3. A VALLÁSOK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD FORMÁI ÉS HATÁRAI A vallások közötti párbeszéd céljait tekintve leginkább olyan kép él az emberekben, hogy tudós teológusok között zajló párbeszédről van szó: különféle hitbeli kérdésekről és vallási hagyományokról. A dialógus ezen formáján túl léteznek még más lehetőségek is: az élet párbeszéde, a cselekedetek párbeszéde, vagy a különböző vallási tapasztalatok párbeszéde. Az élet párbeszédének jelentése abban áll, hogy különböző felekezetű és vallású emberek együtt élnek egy nyitott társadalomban és megosztják egymással hétköznapi problémáikat, például az iskolában, a munkahelyen, egyesületekben, kórházakban vagy idősotthonokban. Ki ne találkozott volna ezeken a helyeken olyan más vallású és kultúrájú emberekkel, akik ugyanúgy örülnek, szenvednek, éreznek, mint mi? Kereszténynek lenni nemcsak azt jelenti, hogy részt veszünk a liturgiában vagy megszenteljük a vasárnapot. A hétköznapok megszentelése, a Krisztus-követés a családban, hivatásban és társadalomban, embertársaink örömében és szenvedésében való osztozás mind-mind formái a felebaráti szeretetnek és első lépcsőfokai a vallások közötti párbeszédnek. A cselekedetek dialógusában különböző vallásokhoz tartozók együtt dolgoznak az emberek életkörülményeinek javításán. Természeti csapásokon úrrá lenni, a népek fejlődését elősegíteni, védeni az emberi jogokat, röviden igazságosságot és békét teremteni - ezek mind olyan területek, melyeken kívánatos az együttműködés. Mindez lehetséges a vallás azonossága nélkül is, sőt már régóta megvalósul ez a különböző keresztény vallások között.
