Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)

2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk

76 BOLBERITZ Pál Logos testté lett, hús-testté, emberré, és közöttünk lakozék. Tudjuk, hogy az Úr Jézus a farizeusságot, a képmutatást a leg­élesebben elítélte, és a szeretet Istene, aki tudott a bűnösökkel szemben is - ha bűnbánatot tartottak - végtelenül irgalmas és megbocsátó lenni, anélkül, hogy a bűnüket kicsinyítette volna, ostort ragadott akkor, amikor az Isten házát, a szent dolgokat kigúnyolták a jeruzsálemi templomban - mert üzletet csináltak az Úr házából - és hétszeres átkot mondott a farizeusokra, akik­nél a szó és a tett nem volt megegyezésben. Ez röviden megfo­galmazva a hitelesség, a tizedik érték, amit a kereszténység po­zitív példaként állít elénk. Mi maradt? És most nézzük meg, hogy ezek a keresztény értékek ho­gyan devalválódtak, hogyan lettek „rejtjelezve” a történelem­ben, és anélkül, hogy erről most részletes történelmi áttekintést adnék, egyszerűen megpróbálom párhuzamba vonni az előbbi tíz értékkel a devalválódott, leértékelt árú keresztény értékeket. A görög-római-zsidó értékek integrálása helyén megjelent az új pogányság a maga hamis abszolútumaival és bálványaival. Az ember természeténél fogva Isten felé irányul, és akkor, ha nem az igaz Istent imádja, akkor az az istene, amit nem „sze­ret”, hanem fenntartás és kritika nélkül szeret, vagyis imád. Az imádás pedig egyedül igaz Istennek jár ki. A második érték volt a teremtő Isten és a teremtett világ ket­tőssége, és ez is leértékelődött. Mert a Teremtőt és a teremt­ményt azonosították. Ennek az a következménye, hogy megje­lentek a teremtett abszolútumok. A teremtett abszolútumok túlhangsúlyozták az ember kreativitását, az embert, aki alkotó, ám úgy állították be, mintha Teremtő lenne, holott a teremtés

Next

/
Oldalképek
Tartalom