Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
76 BOLBERITZ Pál Logos testté lett, hús-testté, emberré, és közöttünk lakozék. Tudjuk, hogy az Úr Jézus a farizeusságot, a képmutatást a legélesebben elítélte, és a szeretet Istene, aki tudott a bűnösökkel szemben is - ha bűnbánatot tartottak - végtelenül irgalmas és megbocsátó lenni, anélkül, hogy a bűnüket kicsinyítette volna, ostort ragadott akkor, amikor az Isten házát, a szent dolgokat kigúnyolták a jeruzsálemi templomban - mert üzletet csináltak az Úr házából - és hétszeres átkot mondott a farizeusokra, akiknél a szó és a tett nem volt megegyezésben. Ez röviden megfogalmazva a hitelesség, a tizedik érték, amit a kereszténység pozitív példaként állít elénk. Mi maradt? És most nézzük meg, hogy ezek a keresztény értékek hogyan devalválódtak, hogyan lettek „rejtjelezve” a történelemben, és anélkül, hogy erről most részletes történelmi áttekintést adnék, egyszerűen megpróbálom párhuzamba vonni az előbbi tíz értékkel a devalválódott, leértékelt árú keresztény értékeket. A görög-római-zsidó értékek integrálása helyén megjelent az új pogányság a maga hamis abszolútumaival és bálványaival. Az ember természeténél fogva Isten felé irányul, és akkor, ha nem az igaz Istent imádja, akkor az az istene, amit nem „szeret”, hanem fenntartás és kritika nélkül szeret, vagyis imád. Az imádás pedig egyedül igaz Istennek jár ki. A második érték volt a teremtő Isten és a teremtett világ kettőssége, és ez is leértékelődött. Mert a Teremtőt és a teremtményt azonosították. Ennek az a következménye, hogy megjelentek a teremtett abszolútumok. A teremtett abszolútumok túlhangsúlyozták az ember kreativitását, az embert, aki alkotó, ám úgy állították be, mintha Teremtő lenne, holott a teremtés
