Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Bolberitz Pál: Keresztény örökségünk
70 BOLBERITZ Pál működésében nyilvánul meg, ez az embereket egyenlővé teszi Isten színe előtt. Ez egészen új mozzanat, hiszen tudjuk, hogy az ókorban az emberek közötti egyenlőség ismeretlen fogalom volt, esetleg az egy érdekcsoporthoz, vagy egy származási csoporthoz tartozók között lehetett egyfajta egyenlőség, de tudjuk, hogy a győztesekre vonatkozott ez az egyenlőség elsősorban, jogok formájában, a legyőzötteket azonban egyszerűen nem tekintették embernek. A kereszténység volt az, amely a rabszolgaságot felszámolta, legalábbis komolyan szándékozta, s ez nem jelenti azt, hogy az Egyház történelmében nem voltak visz- szaélések ezen a területen, de az Egyház hivatalos tanításában mindig is a rabszolgaság ellen volt. Az ember méltóságából, - s ez lenne a negyedik érték - a kultúra és a civilizáció ápolása. Hiszen mind a kultúra, mind a tudomány, művészet és civilizáció, úgy, mint intézményesített jogrend és technika, valójában abból az értékből születik, hogy az embernek joga van ezt a világot viszonylagos önállósággal kezelésbe venni, ha a határokat szem előtt tartja, a kereszténység tanítása szerint. Ebből születik egyfajta kreativitás - hiszen a kereszténység az emberre úgy tekint, mint az Isten munkatársára, teremtményi munkatársára -, aki nem egyenrangú partnere a teremtő Istennek, hanem Isten szolgája, és ha az Isten erkölcsi törvényei szerint műveli a kultúrát, a civilizációt, akkor kijavíthatja azokat a hibákat, amelyeket az emberi bűn és önzés megjelenít ebben a világban. És itt meg is találjuk a kultúra és civilizáció igaz értelmét. Hiszen nem az a cél, hogy a kreativitást úgy értelmezzük, hogy Isten egy rossz világot teremtett és hogy mi csináljunk egy sokkal jobbat, hanem az a cél, hogy kiinduljunk a világnak a jó voltából, hiszen tudjuk épp a Teremtés könyvéből, hogy mindaz, amit az Isten teremtett, az jó, értékes, vagyis céljának megfelelő, és hogy ha ez valamilyen
