Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 47 Konkrétan végig kell gondolnunk, hogyan születhet egy ilyen képmás a párhuzamos kivetítéssel. A testet úgy kell megvilágítani, hogy csak a felszínén hatoljanak át a sugarak, és ezeknek a sugaraknak egymással párhuzamosan kell haladniuk, eltekintve attól az esettől, ha a fényforrás magában a testben lett volna. Egy csodás jelenség tanúi vagyunk tehát, a legcsodásabbnak mindegyik közül. Aki hisz Krisztus feltámadásában, az együtt fogja látni e jelenséget Jézus feltámadása utáni megjelenéseinek elbeszéléseivel és a hegyen végbement színeváltozás történetével. A hívő nem tehet mást, mint az Egyház nevében nyilatkozó tekintéllyel együtt vallja, hogy a torinói lepel Jézus Krisztus feltámadásának tanúja. A boldoggáavatási eljárásokhoz szükséges csodák általában nem tudnak felmutatni ilyen szilárd és megmagyarázhatatlan jelenségeket. Ez esetben a csoda érzékelhető az idők folyamán, mindaddig, amíg anyagi hordozója látható marad. Az emberek bármi módon is próbálják időben meghatározni a lepel keletkezését - amelyek között eddig a C14-es vizsgálat sem tudott pontos kort megadni -, azt nem lehet elválasztani Jézus Krisztus test szerinti feltámadásának hitétől. Ennek marad a tanúja, amelyet most tudományos módszerekkel is faggatni lehet. Mindenkinek magának kell a választ megkeresnie, amely megerősíti vagy sem a feltevését. Ezek a meggondolások fontosak Krisztus valódi képmásához, amelynek - ahogy ezt láttuk - isteni modellel kell rendelkeznie. Érdemes itt ejteni néhány szót az ikon prototípusáról, amelyet minden kor filozófusai, akik túlságosan elvontan gondolkoznak, folyton összekevernek a képen ábrázolt valódi személlyel. A művészetben nem gondolhatjuk, hogy a prototípus élő modell lenne, aki folyton változó látványt nyújt, hanem egy elő-
