Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 43 képmását sosem tekintették úgy, mint az egyedüli teremtő, transzcendens istenség ábrázolását, hanem inkább mint a megvilágosodott mester egyedi személyét. A tanítvány tiszteli ezt a mestert a szobrán keresztül, és magatartását utánozva még mélyebben belemerül a szemlélődésbe, amíg ő maga is eléri a megvilágosodást. Buddha szobra a szó legmélyebb értelmében mindenek előtt meditációs képmás. A mester, amint azt a szobrán ábrázolják, mozdulatlan és saját magába néz. Tiszteletekor a buddhista ilyen szoborra koncentrál, és addig meditál, amíg meg nem szabadul minden vágytól és végül egyenlővé nem válik a mesterrel. A keleti keresztény találkozása Jézus Krisztussal az ikonban, amely őt megjeleníti, valami egészen más jelenség. Krisztus ikonja a keleti egyházban Buddha ábrázolása az ázsiai művészetben, a maga nemében, az ember általánosított és idealizált képmása, amelyet tehát a görög istenek szobraihoz hasonlíthatunk. Mindig egy bizonyos személyre vonatkozik, vagyis Buddha Gautamára, akinek vonásairól a művészek nyilvánvalóan nem tudtak semmit sem, amikor modellként a hellenista figurákat kezdték másolni. Ezzel szemben Krisztus ikonjának már kezdettől fogva megvoltak az egyedi vonásai, mint például az arc aszimmetriája. Továbbá minden Krisztus ikon szemei arra tekintenek, aki őt nézi. Nem annyira a szobrokról van itt szó, hanem a festményekről, amelyek a hagyomány szerint eredetileg fehér szövetre készültek, sőt a legendák szerint egyenesen isteni eredetűek. Az őspéldányok nem emberi kézzel festettek voltak, hanem égi eredetűek vagy pedig Krisztus arcához közvetlenül hozzáérintettek.
