Communio, 2003-2004 (11-12. évfolyam, 1-4. szám)
2003-2004 / 1-4. összevont szám - Az öröm - Pfeiffer, Heinrich - Füzes Ádám (ford.): Krisztus teológiai ábrázolásának alapvető pontjai
KRISZTUS TEOLÓGIAI ÁBRÁZOLÁSA... 41 ez az Atya alakjának általánosítása, és nem egy egyedi isten képmása. A világon sehol sem alkottak olyan szobrot, amely annyira jól kifejezte volna a hadi technikára is kiterjedő ügyességét az istennőnek, mint Fidia Aténája, amely az attikai főváros Akro- poliszának Parthenonjában áll. És itt ugyanúgy azt kell mondanunk, hogy nem egy bizonyos isten megjelenítéséről van szó, hanem az isteni erő képmását látjuk. Az Olimposz istenei még inkább, mint bármely többistenhívő vallásban egészen napjainkig, nem vetélytársai az egy Istennek, csupán azon erők és hatalmak ábrázolásai, melyeket O teremtett. Hozzá kell tenni, hogy Krisztus ábrázolását sose sejtették meg előre olyan jól, mint a görögök Zeuszban és Apollóban. Krisztus hiteles ábrázolása azonban nem a kettőnek valamiféle keveréke, hanem valami teljesen új, amit egy ember sem tudott volna kitalálni. Az egyiptomiak szörnyű isteneinek, emberi teste szinte mindig valamilyen állati fejben végződött. Ezek tulajdonképpen istenként tisztelt állatok voltak, melyeket istenként jelenítettek meg. E jelenséget nem értheti meg és nem értékelheti az, aki nem tud különbséget tenni a képmások helyes és tökéletlen használata között. A képmások helyes használata a valósággal természetes kapcsolatban van. A képmások tökéletlen használatakor azonban mesterséges kapcsolatot hoznak létre természetüknél fogva össze nem illő elemek között, többé-kevésbé elegáns és esztétikailag meggyőző módon. Alapvetően mégis mindig csak az embernél nagyobb természeti erők ábrázolásáról van szó. Egy isten vagy egy istennő sokkal erősebb, mint egy ember, ezért oroszlán fejet illesztek az emberi testre. Egy isten nincs kötve a földhöz, ezért sas fejjel ábrázolják. A képmások tökélet-
