Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről
A LITURGIKUS ÜNNEPLÉSRŐL 29 Krisztust (az üldözések során) megváltották, noha vérüket nem kellett érte kiontaniuk, azok az Egyházban a confes- sorok megbecsült csoportjába kerültek, rangjuk és értékelésük alig volt a vértanúké mögött. Most - az üldözések megszűntével - azokat nevezték hitvallóknak, confes- soroknak, akik egész életüket megosztás nélkül Krisztusnak szentelték. Haláluk napját úgy ünnepelték, mint bizonyos értelemben egész életüknek, e naponkénti mártíri- umnak (cotidianum martyrium, Szent Jeromos 27. levelében) összefoglalását, s egyben mint átlépésüket a beteljesedésbe. így keletkeztek a hitvallók, egyházdoktorok ünnepei. A szüzességet mint a sancíiíasnak (életszentségnek) a nőhöz különösen illő formáját s mint a mártírium egy fajtáját és előfokát az Egyház mindig is nagyra becsülte. Most, mint a hitvallók, úgy a szüzek is a szentek külön osztályává lettek. Apostolok, vértanúk, hitvallók, egyházdoktorok, szüzek, özvegyek - először mindez a Lélek által kijelölt életállapotokat jelentette, azután pedig a szentek osztályait. Csak a püspök és nem-püspök hitvalló (confessor pontifex - non pontifex) közti különbségtételnél játszik szerepet a hivatal. De minden szentet úgy tisztel a liturgia, mint Krisztus tagját. Azok a szentek, akik Krisztushoz földi életében és megváltásművében legközelebb álltak, s éppen ezért az ő titokzatos Testének kiemelkedő tagjai, a Krisztus-misztériumnak is különleges módon lettek részesei. A Boldogságos Szűz születése és „elalvása” (Nativitas és Dormitio Bea- tae Mariae Virginis), még inkább az Angyali Üdvözlet (Annuntiatio) továbbá Keresztelő Szent János születésnapja (Nativitas S. Johannis Baptistáé) és az apostolünnepek is olyan ünnepekké lettek, melyek közbülső helyet
