Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Casel, Odo - Dobszay László (ford.): A liturgikus ünneplésről
24 Odo CASEL OSB kinyilvánulása azért, hogy a benne résztvevő, vele együttc- selekvő, együttünneplő embereknek természetfölötti életet ajándékozzon. Az epifánia kultikus módon valósul meg: szent, szimbolikus cselekményekben, vagyis misztériumban. „Tartsátok szilárdan a hitben - mondja Szent Ambrus a húsvét éjszakai ünnepről {de mysteriis, 27.) -, hogy az Úr Jézus, miután a pap imádsága lehívta őt, valóban jelen is van. Hiszen ő azt mondta: ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyok én is közöttük - hát akkor mennyivel inkább megajándékoz minket jelenlétével ott, ahol az Egyház van, ahol az ő misztériumai vannak!” A liturgia tehát olyan külső ünneplés, mely a belső, a szellemi életet ábrázolja és meg is valósítja, tehát szimbólum, a szó antik értelmében. A liturgia játék-szerűsége onnan van, hogy az nem egy tisztán szellemi valóság, hanem a valóság a képek fátyla alatt; továbbá onna, hogy a liturgiának nincs semmi közvetlen, hasznossági célja, hanem értelme van, mégpedig mindennél mélyebb és komolyabb értelme: az, hogy az isteni élet kifejeződése legyen, az Isten életét ábrázolja itt a földön, és az embereknek azt előadja, éppúgy, ahogy az írás szerint az isteni Bölcsesség „játszott az Isten színe előtt a földkerekségen, és gyönyörűséget talált abban, hogy az emberek fiai között legyen” (Péld. 8.). A hívek épülésének célját a liturgia leginkább azzal éri el, hogy saját értelmét valósítja meg. A cél túlságosan hangsúlyozását megszenvedné a dolog értelme; ezzel a cél is csak rosszul járna! „Aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt merít az Úrtól” - mondja a játszadozó Bölcsesség. Élet és üdv árad a keresztény ünneplésből.