Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Gál Ferenc: Az áldozat misztériuma
52 GÁL Ferenc kosságai. Végrendelet jellege van, azért nem számít, hogy egyenlőtlen felek szerződnek. Az emberi gyarlóság nem bonthatja fel Isten végső akaratát. A kegyelem különben is alkalmassá tudja tenni az embert a szövetség megtartására. A szövetség Krisztusra épült, az egész emberiség fejére, azért egyetemes és mindörökre szól. Krisztus mint az emberiség feje értünk és helyettünk mutatta be áldozatát. Engesztelését helyettesítő elégtételnek nevezzük. Őbenne az egész emberiség ott volt a kálvárián, engedelmességgel meghajolt az Atya ítélete előtt. Krisztus képes volt helyettünk eleget tenni, hiszen az Atya tette meg közvetítőnek. Krisztus pedig magára vette az emberiség bűneit és tudatosan engesztelte az Atyát. Bűneinket magára véve is az Atya szeretett Fia maradt. Az ítéletet nem büntetésképpen viselte el, hanem önfeláldozásból. Szent Pál mégis az áldozat nagyságára utal, amikor azt írja, hogy „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk” (Gál 3,13), vagy: „Isten bűnné tette azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa Isten igazságának részesei legyünk” (2Kor 5,21). Krisztus isteni személyének méltósága végtelen, ezért cselekvése, az áldozatbemutatás is végtelen értéket rejt. Elégtétele túláradó módon helyrehozta a bűn okozta sérelmet. Ezért lehetséges számunkra a bűnbocsánat. Krisztus azonban misztikus testét is be akarja vonni ebbe az elégtételbe, hogy az engesztelés tartson az idők végéig. Ezért mondja az apostol, hogy az igazak vezeklése „kiegészíti Krisztus szenvedésének hiányát” (Kol 1,24). Az Atya nem nézhette el, hogy ne jutalmazza Krisztus engesztelő áldozatát. A cselekedetnek azt a benső értékét, amely méltóvá teszi a jutalomra, érdemnek nevezzük.
