Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Cazzago, Aldino - Török József (ford.): A csend a liturgiában
A CSEND A LITURGIÁBAN 37 A Jelenések könyvének köszönhetően tudjuk, hogy az égben Isten megszakítatlan dicsérete az angyalok és a szentek műve. Amikor, még ha csak meghatározott időre is, egybegyűlünk a szent liturgia végzésére, figyelnünk kell arra, hogy a Szentlélek cselekvése által és a hitben12 liturgiánk egyesül a mennyei liturgiával. Hatalmas és titokzatos esemény: az égi udvar - Isten angyalaival és szentjeivel - leszáll, közöttünk tartózkodik és a földet a mi részvételünk idejére a mennyé változtatja. A kerubokhoz hasonlóan, akik énekükkel szüntelenül dicsérik Istent, mi a földön tesszük ugyanezt. A bizánci liturgiában mindez világosan kifejeződik a kisbemenet és a nagybemenet rítusában. A kisbemenetkor Isten igéjének elhangzását megelőzően, az ikonosztáz előtt a pap halkan a következő imádságot mondja: „Hatalmas Úr, mi Istenünk, aki az egekben megalkottad az angyalok és arkangyalok seregeit és légióit a te dicsőségedre, engedd, hogy bemenetűnket a szent angyalok bemenete kísérje, akik velünk ünneplik és dicsőítik a te jóságodat.” A nagybemenetkor, miközben a papok körmenetben viszik a fölajánlás tárgyait az oltárhoz, a jelenlévők a híres kerubéneket éneklik, amelyben a hívek fölszó- líttatnak, hogy misztikus módon reprezentálják ezeket az égi szolgákat: „Kik a kerubokat titkosan ábrázoljuk, és az elevenítő Háromságnak háromszorszent éneket ajánlunk, tegyünk félre mostan minden földi gondot, mert a mindenek Királyát fogadjuk, kit láthatatlanul környeznek az angyali rendek.” Ha a liturgia arra szólítja fel a résztvevőket, hogy a kerubokat reprezentálják, ez azt jelenti Paul 12 Vesd össze: R. Taft, Che cosa fa la liturgia. Verso una soteriologia della celebrazione liturgica: alcune tesi, egy tanulmánykötet 13. fejezeteként lett közzétéve: Öltre l'orinente e l’occidente, op. cit., pp. 259-281.
