Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Jézus misztériumai - Dupuy, Michel - Török József (ford.): Jézus misztériumai

10

Michel DUPUY

Istennel egyesült emberi természetet. Ez a büszkeségünk és örömünk oka ma vagy tegnap.

Ugyanígy, a feltámadás Jézus számára olyan új állapotot hozott, amely nem múlik el. Húsvét hajnala óta Jézus eleven, dicsőségben él. Emberi természetében a emberiség egy tagja. Ez támasztja alá azt, hogy mi hozzá nemcsak mint Istenhez, hanem mint hozzánk hasonlóhoz fordulunk, olyanhoz, aki emberi nyelven beszél, osztozik a mi emberi módon történő gondolkodásunkban és kortársunk marad.

Liturgikus imádságaink rendszerint Istenhez az Atyához intéződnek a Fiú által. Ez mindössze annyit mondana, hogy számítunk kéréseink támogatására, mert őt az Atya mindig meghallgatja, örökösen hallgatja? Igen, de mélyebb értelemben, mert a „Jézus által” záradék arra emlékeztet, hogy Jézus egyszerre gondolkodik emberi és isteni módon, osztozik a mi felfogásunkban, ám isteni életét is megosztja.

Ez azt jelenti, hogy a megtestesülést és a megváltást nem szemlélhetjük főként a múlt eseményei gyanánt. A jelen valóságokkal is számot kell vetnünk. Ebben az értelemben azok, akik a karácsonyt úgy akarják megülni, mint egy mai eseményt, megalapozottan cselekednek. Nem fontos, hogy a személyek milyen öltözetet viselnek. Nem tudjuk, a kiválasztottaknak milyen a külső megjelenésük.

Azoknak, akik a kis Jézust ferde szemekkel, lapos orral vagy fekete bőrszínnel képzelik el, igazuk van, ha ezzel azt akarják kifejezni, hogy benne Isten szövetséget kötött nem csak egy kétezer évvel ezelőtt élt családdal, hanem az emberi természettel, minden idők emberiségével, legyen az akármilyen változatos is.