Communio, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Misztériumaidban Téged talállak - Gál Ferenc: Húsvét misztériuma
HÚSVÉT MISZTÉRIUMA 39 tét és övéi iránt való szeretetét. Az eukarisztia ünneplése egyszerre fejezi ki azt a hitet, hogy halála engesztelő áldozat volt és hogy továbbra is benne él egyházában és biztosítja egységét. Sőt az eukarisztia egyúttal eljövetelének vá- rása is volt. Pál szavai szerint „az Úr halálát hirdetik, amíg el nem jön” (lKor 11,26). Krisztus tehát a feltámadásban hatalmat kapott az Atyától, ennek erejében kormányoz, az idők végén pedig eljön ítéletet tartani. Láttuk, hogy a zsidók Jézus halálából az elhagyatottsá- got, az eltaszítást olvasták ki, azért érthető, ha a keresztények a feltámadásban elsősorban az igazolást, a felmagasz- talást keresték, illetőleg látták meg. A fontosabb szentírási helyek ezek: Az ApCsel 2,32-36-ban Lukács idézi Péter beszédét: „Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, s ennek mi mind tanúi vagyunk. Azután hogy az Isten jobbja fölemelte, kiárasztotta az Atyától a megígért Szentlelket, ahogy látjátok és halljátok...” Péter bizonyítékul utal a 110. zsoltárra, amely szerint a Messiás Isten jobbján hatalmat kap minden ellensége felett, majd így folytatja. „Isten ezt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, úrrá és messiássá tette”. Vagyis messiási mivolta teljesen csak a feltámadásában ismerhető fel, s ezt Isten maga is így akarta. Ezért akik megállnak halálánál, azok nem is ismerhetik fel őt igazi szerepében. Az ApCsel 5,30-31-ben ugyancsak Péter nyilatkozik. „Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek. Isten jobbja fejedelemmé és megváltóvá
