Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét
ÚJRA MEGTALÁLNI A LITURGIA LELKÉT 13 P.M.: Már eddigi beszélgetésünk során többször is, de könyvében szintén figyelmeztet a liturgikus kreativitás veszélyeire. Játszhat az mégis szerepet? J.R.: Ez sokban függ a kreativitás bennünk élő eszméjétől. A kreativitás kifejezés, legalábbis ami a német változatát illeti, marxista környezetben született. E fölfogás szerint az igazi teremtés nem létezik. Azonban van egy permanens teremtés a feltételek fejlődése folytán. E felfogás szerint minekünk e pillanatban kötelességünk igazi teremtést produkálni és bizonyságot tenni a kreativitásról, ami megengedi, hogy a semmiből új dolgok szülessenek. Nekünk, keresztények számára a Teremtő létezik, és a teremtés szintúgy. Ez utóbbi az 0 műve. A kreativitás tehát barátkozás a Teremtő gondolataival. Isten a teremtés művében nekünk nagy teret hagyott, mert ő szabad embereket teremtett, embereket, akiknek lehetősége és kötelessége kibontakoztatni mindent, ami jelen van a teremtésben. De az igazi emberi kreativitás nem valamiféle termelői kreativitásban áll, hanem a Lét értelmével való barátkozásban, vagyis a lehetőségek megvalósításában. Ez pedig analogikusán alkalmazandó a liturgiára, amit nem mi találtunk ki. A liturgia bennünket megelőz, de a mi részvételünkkel fejlődik. Nem általunk gyártott elemekből, mesterségesen fabrikált dolgokból áll. A liturgia bizonyos értelemben állandó, de az élő valóságok közepette. Természetesen, egy vidéki kicsiny templomban a nagyon egyszerű liturgia, és egy székesegyházban a nagyon ünnepélyes liturgia különböző kreativitást igényel, ez a válaszom a kérdésre. Ez is kreativitás, de nem a marxi, hanem a keresztény értelemben. P.M.: Ön megkérdőjelezi azt az elgondolást, hogy a pápának teljhatalma van liturgikus téren. Akkor pontosan mi az, amit a pápa e téren tehet?