Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Maxence, Philippe - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Újra megtalálni a liturgia lelkét
4 csúcs, ami felé az Egyház valamennyi cselekménye tart, és ugyanakkor forrás, ahonnan minden ereje fakad.” P.M.: Könyve bevezetésében a freskó képét alkalmazza a liturgiáról beszélve és nem habozik kimondani, hogy ez a freskó ki van téve a szétrombolás veszélyének. Ez hasonlat, de egyúttal drámai megállapítás? J.R.: A zsinat előtt az idők során ezt a freskót egymást követő rétegekkel befedték, amelyek nem másították meg a központi misztériumot, de azt bizony sokszor homályossá tették. Mindig megmaradt a liturgia mint ilyen mélységes és bensőséges jelenléte; noha ezt a jelenlétet fátyol fedte. Gyermekkoromban például igen elterjedt szokás volt a rózsafüzér imádkozása a mise alatt. A magánáhítat más jámbor gyakorlatait szintén a mise alkalmával végezték. A hívek imádsága bizonyos fokig elkülönült az Egyház imádságától, jóllehet a liturgiában teljesedik be Isten népének találkozása magával Istennel. Ilyen, említett okok miatt a liturgia elvesztette központi helyét. Nem csak a hívek sokasága számára, hanem ebben osztoztak a papok is, mert a liturgiát szemük elől a rubrikák túl nagy mennyisége vagy a magánájtatosságok sokasága rejtette el. A zsinat idején a freskót megtisztították és az világosabbá lett. Egy ideig azt hittük, hogy sikerült a liturgikus misztérium igazi helyét visszaadni. Sajnos, ez a freskó azóta újabb károsodásokat kényszerült elszenvedni, amelyeket lényegileg a mai idők „időjárási viszonyainak” lehet tulajdonítani. Az „időjárási viszonyok” magának a freskónak az eltüntetésével fenyegetnek, hogy az alkalmazott képnél maradjak. Tehát el kell jutni oda, hogy újból és jobban megértsük, mi is a liturgia lelke, és ne hagyjuk a liturgiát tönkremenni a túláradó kreativitás és az újítások kénye-kedvének kiszolgáltatva. Sürgős feladat, hogy a liturgikus valóság hiteles és új megértésére szert tegyünk. Ez a
