Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Chaignon, Francis de - Pigler Mónika (ford.): Egyház és Szentháromság a II. Vatikáni Zsinat szerint

6

Francis de Chaignon

lön-külön - hasonlatosságának és egységének princípiuma (LG 13). Fontos ez a zsinati megerősítés: nyilvánvalóvá teszi, hogyan nép az Egyház, mely „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből gyűlt egybe” (ahogy a 4. pont mondja Szent Cipriánt idézve). Az Egyház egysége, Isten communio - tervének eszköze, a szentháromságos isteni egységből származik; nemcsak Isten egyetlenségéből, de a három Személy egységéből. „Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi is egy vagyunk. Én őbennük te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek ...” (Jn 17,22-23).

Lehetséges-e ezt az ahogyan-t kifejteni, mely összekapcsolja a tanítványok közti egységet a Szentháromság egységével, mely annak forrása? Szétválasztható-e a modell és a szentháromságos forrás a tanítványi közösségben? Három síkot lehet megkülönböztetni:- Egy hívő közösség alapvetően a Szentlélek által működtetett szívek közössége. A szívek e közösségét olyan közösségként értjük, amelyben az anyagi és szellemi javakat teszik közössé. így érti ezt igen keményen az Apostolok Cselekedeteinek útmutatása a fiatal közösségekről (2, 42-47; 4, 32-35). A hívek közt értékcsere és teljes kölcsönösség működik a Szentlélek irgalmas szeretetében.- Másrészt a közösség birtokolja az egység látható alapját, valakit, aki szimbolikusan Krisztus helyét képviseli, és ő maga az első, aki hallja a Szentlelket, hogy megvilágítsa az üzenetet a többieknek (ahogy Krisztust vezette a Lélek, és ahogy ő odaajándékozta a Lelket híveinek). Az Apostolok Cselekedetei tanúsítja, hogy az apostolok, név szerint Péter töltötte be e szerepet az első közösségben.- Végül a közösség folyamatosan önmagán túlra utal: az Úr jelenléte a közösség szívében nem zárja azt saját magába, sem e világ horizontján belülre, egysége nem önmagán belül végző-