Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Hilaire, Yves-Marie - Török József (ford.): Két boldog pápa, IX. Piusz és XXIII. János
64 Yves-Marie Hilaire plébános által képviselt papi eszményképet 12 nagyra tartotta. Diplomataként hosszan megfigyelhette azt a világot, amelyben a nem-katolikus hitvallások túlsúlyban és az agnoszticizmus jelen vannak. Jól tudván, hogy az I. Vatikáni Zsinat az 1870-es francia-porosz háború miatt nem lett befejezve, úgy vélte, hogy a keresztény hit aktuális bemutatása szorgalmazandó. „A mosolygó pápa, aki két karját kitárta, hogy magához ölelje a világot” (II. János Pál), fontos területeken bizonyult kezdeményezőnek. A szociális enciklikáknak a Mater et Magistra (1961. május 15.) közzétételével új lendületet adott. Ez a dokumentum a gyarmati kor végén a fejlődésben lemaradt országok nyomorát tárta a világ elé. A hidegháború pillanatnyi szélcsendjében a béke megőrzése mellett kardoskodott, amikor a Vatikánban fogadta Hruscsov lányát és vejét. A Pacem in terris kezdetű enciklikában hosszan foglalkozott az emberi jogokkal és pontosan körülírta a nemzetközi béke feltételeit. Ökumenikus beállítottságáról tett tanúságot, amikor pápa először a történelemben fogadta az anglikán egyház fejét, Canterbury érsekét, számos protestáns kiválóságot és Jules Isaac történészt, aki azt kérte tőle, hogy az Izraellel szemben tanúsított ellenérzést segítsen felszámolni. A kérés meghallgatásra talált. XXIII. János 1962. október 11-én megnyitotta a zsinatot, és megjelölte feladatát: „tegye közzé a hiteles katolikus tanítást a jelenlegi kutatások módszerét alkalmazva és a modern gondolkodásnak megfelelően.” A zsinat megnyitása után rögtön komoly feszültségek színhelye lett; s a súlyosan beteg pápa nehezen tudott a helyzet ura maradni. A jó János pápa 1963. június 3-án halt meg, soha pápát ennyire még nem gyászolt a világ. Az általa kezdeményezett zsinat túlélte, mert utóda, VI. Pál (Montini bíboros) annak folytatása mellett döntött. 12 Sacerdoti nostri primordia, 1959.
