Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Espezel, Alberto - Csizmár Oszkár (ford.): Megtestesülés, Feltámadás, Eucharisztia
44 Alberto Espezel Jézusnak ezt az alakját szemlélve Lucio Florio megállapítja, hogy „a Logos-nak ez a megtestesülése új szempontból világítja meg, és fogalmazza át az emberi megismerést. Ha ugyanis igaz az, hogy a Logos, vagy Abszolút Értelem, létét egy olyan zuhanásban valósítja meg, amely a lét különböző fokozatain áthaladva egy érző testi létezőben eljut önmaga megsemmisüléséig (mégpedig a csodás conuersio ad phantasma útján), akkor az emberi valóság formáinak egésze ezen esemény alapján rendeződik. Más szóval: a teljes valóság, amelyet érzékeinkkel észlelünk, maradandóan e felé a Krisztustól alkotott formai (figuratív) horizont felé irányul, aki ez által rendezi a formák (figurák) földi sokféleségét. Ezzel képessé vált arra, hogy maga is formában (figura) jelenjen meg, és így alávetesse magát a teremtés és az emberiség egészének”5. Itt megtalálhatjuk a kereszténység corporeitas-ra vonatkozó törvényét, vagy a test kereszténységhez való lényegi odatartozá- sának törvényét. Caro salutis est cardo, amint az elején mondottam, vagyis: A test az üdvösség sarokpontja. Ez utóbbi valósága testi formájában van jelen a világban, ami a föltámadás következtében valamiképpen állandósult és az Egyház Eucharisztiájá- ban, mint az Atyának való önfelajánlása, aktualizálódott. A test nem árnyéka többé az isteni valóságnak (és még kevésbé akadály vagy gát az isteni lét számára); több mint a Teremtő puszta jele, Isten ugyanis a személyi egység elképzelhetetlen fokára emeli, ami a teremtménynek Isten közvetlenségét adja, egy új, összehasonlíthatatlan, és abszolút értelemben vett, rendkívüli közelséget. Ma is állandóan birtokolnunk kellene Platón csodálatraméltó lelkesedését az isteni után (ellentétben egyes gondolkodókkal, akik őt ateista módon értelmezik), s a görög atyákkal együtt beszélnünk kellene az ember és a teremtés megistenüléséről, szem előtt tartva természetesen a Teremtő és teremtménye kö5 L. Florio, El sentido encarnado, referencia figurativa para un mundo laberén- tico, in Est. Trin. (1988), 97-113.
