Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Ruspi, Walther - Mohos Gábor (ford.): A kilencedik és a tizedik parancs
A KILENCEDIK ÉS A TIZEDIK PARANCS 37 Ebben a szövegösszefüggésben különösen jelentőségteljes, hogy Jézus nem riad vissza a kemény szavaktól saját tanítványaival szemben sem, amikor nehezen mondanak le a törvényi tisztaság hagyományos értelmezéséről, hogy teljes felelősséggel válasszák a szív tisztaságát: „Még mindig nem értitek ti sem?..(16k v.). Jézus kategorikusan kijelenti: a szív „szennyezi be az embert” (20. v.). „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8). Ennek a távlatnak van egy sajátos szépsége, amely a kereszténység sajátja. Kétség kívül szuggesztív távlat, képes arra, hogy felszabadítsa az emberben azokat az energiákat, amelyek minden időben a legmagasabb életideálokat táplálták. A katekizmus tanít arra, hogy ismerjük fel az emberi test vallásos dimenzióit, magunk és mások esetében, úgy tekintve, „mint a Szentlélek templomát, az isteni szépség megnyilvánulását” (KEK 2519). Ez a dimenzió viszont, noha alapvető a kereszténységben, lehet hogy emberileg nem elégséges. Szükségesnek mutatkozik, hogy mindenki elérje azt a személyes képességet, hogy az emberi testtel rendes kiegyensúlyozott kapcsolata legyen: mindenekelőtt a sajátjával, azután a vele egyneműekével, végül a másneműekével is. Elmélkedési alapot nyújt ehhez egy finom iróniájú keleti történet: „Két buddhista szerzetes a kolostor felé menet a folyó partján találkoztak egy nagyon szép nővel. Úgy mint ők, az is szeretett volna átkelni a folyón, de a víz túl magas volt. így az egyik szerzetes a hátára vette és átvitte a túlsó partra. A másik szerzetes, aki vele volt, megbotránkozott. Két órán keresztül szidta a könnyelműségéért a szent regula megtartásában: elfelejtette, hogy szerzetes? Hogyan merészelt megérinteni egy nőt? És ami ennél is rosszabb: átvinni őt a folyón? És mit mondtak volna az emberek? Nem vesztette el a hitelét az ő szent vallásuk? És így tovább. A megszidott szerzetes türelmesen hallgatta a véget nem érő prédikációt. Egyszer aztán közbeszólt: „Testvér, én azt a nőt otthagytam a folyónál. Nem úgy van, hogy te még mindig magaddal hordod?”
