Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szentháromság és Egyház - Ruspi, Walther - Mohos Gábor (ford.): A kilencedik és a tizedik parancs
A KILENCEDIK ÉS A TIZEDIK PARANCS 29 hogy valaki bármilyen módon vágyakozzon azután, amelynek eltulajdonítása a felebarátnak kárt okoz, még ha ezt jog vagy törvény szerint meg is tehetné” (3. sz.). Ismét föltehetjük a kérdést: mit jelent „vágyakozni”, minden vágy „bűn”? A Trentói Katekizmus kötelességének tartja az emberben levő minden jónak az értékelését anélkül, hogy „bűn”-nek bélyegezné. „A vágyakozás a léleknek egyfajta »megindultsága« és ösztönzése, amelynek hatása alatt az emberek olyan vonzó dolgok után törekszenek, amelyeket nem birtokolnak. És mivel nem mindig rosszak lelkünk más irányultságai, így ez a lelkesedő vágy sem mindig bűnös szenvedély. így tehát nem bűn az étel vagy az ital utáni vágy, vagy hogy melegedni vágyunk, amikor fázunk és felfrissülni, amikor melegünk van. Ezt a helyes vágyakozást a teremtő Isten oltotta a mi természetünkbe, de ősszüleink bűne miatt természetes korlátjain túllépve annyira megromlott, hogy gyakran buzdít olyan vágyakra, amelyek ellenkeznek a lélekkel és az ésszel. Ez az ösztönzés ha mérsékelt, és ha korlátok között marad, gyakran jelentős hasznot hoz. Mindenekelőtt arra vezet, hogy kitartóan imádkozzunk Istenhez, és könyörögve kérjük tőle azt, amire leginkább vágyunk. A kérő imádság ugyanis törekvéseink tolmácsolása, ezért ha hiányozna a vágy ösztönzése, akkor nem sok kérő imádság lenne Isten Egyházában. Tehát ha olykor megengedett a belső vágy, akkor ki kell jelentenünk, hogy nem minden vágyakozó törekvés tiltott” (7. sz.). Mai kifejezéssel azt kérdezhetnénk: a vágynak mely „tárgyaira” vonatkozik a kilencedik és a tizedik parancsolat tilalma? A Trentói Zsinat szavaival pontosabbá válik a ház, a szamár, a házastárs jelentése (vö. n. 14-16.19).
