Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között
64 Giovanni Reale ual illetünk, akkor is, ha a modern pszichológusok nem a valós szubsztancia fogalmát kapcsolják ehhez. A lélek szó mindig etikai és vallási hangsúllyal cseng a fülünkben, mint más szavak. Isten szolgálata és a lelkek gondozása. Keresztényként cseng, de ez a régi jelentés Szókratész prófétai beszédéből ered. ” Erre a pontra szeretnék összpontosítani: ha az ember az ő lelke, mi az alapvető feladata? Az embernek arra van gondja, amije van, nem arra, ami. Az ember gondoskodik a testéről, de a leikéről nem, és Szókratész üzenete ez: a lélekkel való törődés az ember legelső feladata. A rész, amely visszaidézi e gondolat magvát: „Semmi egyebet nem teszek, mint intelek titeket, hogy nem a testetekre kell gondot viselnetek, s nem is a gazdagságra vagy egyéb dolgokra, hanem elsőként a telketekre, oly módon, hogy az jóvá váljon. Az erény nem a gazdagságból születik, hanem az erényből születik a gazdagság és minden más jó. ” Jan Patocka, a legnagyobb cseh filozófus, akit prágai Szók- ratésznak is hívnak, és akit egy kihallgatáson megkínoztak s ebbe belehalt, egy igen igaz gondolatot fejezett ki. Szerinte a lélekre való gondviselés gondolata az, amely megteremtette Európa tudatát, amely megteremtette annak lelki alapjait. Az ő Platón és Európa című művéből olvasok, amelyet a Vita e Pensiero kiadó jelentetett meg: „vég nélkül beszélnek Európáról politikai és gazdasági értelemben, de elsiklunk amellett a kérdés mellett, hogy mi is ez valójában, és honnan született. Egyesülésről beszélünk, de olyan dolog-e Európa, amelyet lehet egyesíteni? Egy földrajzi fogalom, vagy teljességgel politikai? Nem, először azt kell megértenünk, hogy Európa olyan fogalom, amely lelki alapokon nyugszik. És most már megértjük, mit is jelent a kérdés.”
