Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között

AZ EMBER HITE ÉS TERMÉSZETE A KULTÚRÁK FÖLÖTT

61

amíg az el nem éri a gondolkodást, vagyis addig, amíg nem gondolják már nem-tudományosnak.

Ily módon Weinberg átalakította tudományát egy borzalmas ideológiává. Úgy tartja: „Semmilyen kozmológiai modell, legyen az bármily egzakt is, nem ad megnyugtató megoldást. Az emberi létezőkben megvan a szükségessége annak, hogy higgyenek egy a világegyetemmel fennálló különleges kapcsolatban, hogy az emberi élet ne legyen akcidentális tényezők véletlen eredménye, amelyek létünk első három percében estek meg. Igazából nehéz elfogadni a tényt, hogy a világegyetem véletlenszerű és végletesen ellenséges. Még nehezebb elhinni, hogy a jelenlegi világmindenség a miénktől kimondhatatlanul különböző körülmények között alakult ki, és vagy a teljes jéghidegben, vagy az elviselhetetlen hőségben fogja végezni.”

És íme, a borzasztó mondat: „Minél inkább érthetőnek tűnik számunkra a világegyetem, anélkül inkább értelmetlen.”

Semminek sincs értelme, se az embernek, se a dolgoknak, se a mindenségnek. De még nincs vége, Weinberg filozófusnak álcázza magát, és azt mondja, hogy elméletének egy végső, igazolható és vitathatatlan értelme van, amely pontot tesz a meg nem magyarázható princípiumok utáni ősi kutatás végére. Vagyis ez a végső pont a teoretizált értelmetlenség, amely által hatalmas jelentőségű pszeudo-metafizikai tévedésekbe esik.

Elsőként csak annyit mondanék, hogy sokan követik, és sokan fogyják követni őt, de, mint tudják, jelenleg magának az ősrobbanásnak a paradigmája is krízisben van; olvassák el Lern- ertől Az ősrobbanás soha sem volt című könyvet!

Ellenben szeretnék egy hasonlatból kiindulni: Ermanno Olmi találkozott Weinberggel Velencében, a Teremetés című könyv bemutatóján. Összevitatkoztak Weinberg elméletén: nincs értelme teremtésről, még kevésbé pedig Adámról és