Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - A liturgia lelke - Reale, Giovanni - Török Csaba (ford.): Az ember hite és természete a kultúrák között
AZ EMBER HITE ÉS TERMÉSZETE A KULTÚRÁK FÖLÖTT 59 vényeken és népgyűléseken az igazság a dolgokról és emberekről nem érdekel senkit. Ami számít, az az, ami meggyőző, hisz ez a valószínű, amelyhez mindenkinek tartania kell magát, aki művészien akar beszélni. Sőt nem úgy kell hírül adni az eseményeket, ahogyan azok megtörténtek, amikor nem valószínű hogy ahhoz hasonló módon estek meg. Általánosságban megfogalmazva, aki beszél, annak a valószínűt kell követnie, és sűrű köszöngetés közepette elküldeni az igazságot (valahova máshova) sétálni.” Az ideológia technikájáról, vagyis az igaznak tartásra való megtanításról, egy olyan valaki számolt be nekem, aki maga is alá volt vetve ennek a próbának. A gyermekeknek el kellett mondaniuk a Miatyánkot, megállva az után a mondat után, hogy: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” és a kenyér nem érkezett. Ezután elismételtették velük, behelyettesítve: „Mi atyánk, Sztálin, mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” és ezután megkapták a kenyeret. Egy másik példa: mindenkitől, aki akár a legjelentéktelenebb vezető pozíciót is töltötte be, megkívántak egy írásos nyilatkozatot arról, hogy ő ateista. És ez nem minden, azon a katedrán, amelyről én beszéltem, tíz évvel ezelőtt még egy Tudományos ateizmus című kurzust tartottak. A fordítónő azt mondta nekem, hogy léteznek még a könyvek, de már nem érdemes elolvasni őket. Ellenben összeállítottak egy dokumentumot, ha esetleg a katedráról be szeretném mutatni ezt a tudományos ateizmust. Az ideológia ezen formája túlhaladottá vált és bomlásban van. Minden jelenlegi tanár-kollégám egykor marxista volt, s ebből kifolyólag ellenségem is, most még inkább. De filozófia- történetem negyedik kötetét mind elkapkodták Görögországban, Lettországban, Észtországban és a szibériai Oktatásügyi Minisztérium megkövetelte a reform végrehajtásához. Ez a hír
